Seite - 613 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

613 vagy a mi még gyakoribb, hogy olasz szók bizonyos szláv színezetet kapjanak és valódi szláv szók helyébe lépjenek. Dalmáczia szerb-horvát nyelve két főágra vagy tájszólásra oszlik, melyeket a tudomány (a mi kérdő névmás ca vagy sto alakjáról) cakavac (ca-tájszólás) és stokavac (sto-tájszólás) nyelvjárásnak nevez; e két nyelvjárás közül az előbbi sok tekintetben egy korábbi időszakát mutatja a nyelv- fejlődésnek és jobban csatlakozik a szlovénhez, a stokavactól azonban bizonyos lágyúltsággal is különbözik. A ía-tájszólásnak a sto-nyelvjárásnál való nagyobb régisége leginkább szembe ötlik a hangsúlyozásban, némely formában és hangban, már kevésbbé a mondattanban és a szókincsben. A cakavac tájszólás lágyúltsága a stoka- vaccal szemben, a mi az olasz (velenczei) nyelv hatásán alapszik, különösen a következő hangjelenségeken válik érezhetővé : l. A dj és Ij hangcsoport, a d és / kiesése után /-vé lágyúl, így például : predja (fonal) helyett prejá-1, Ijudi (emberek) helyett judi- 1 mondanak; 2. a szóvégi m-e t úgy szólván mindenütt n váltja föl, a szóvégi / pedig gyakran kiesik, például : sinom (fiúval), vidim (látok) stb. helyett sinon- 1, vidin- 1 ejtenek; 3. a v sok esetben mássalhangzók előtt és után is elenyészik, így vdera (tegnap), svekrva (anyós), letvrti (negyedik) stb. helyett cera, sekrva, cetrti hangzik; 4. a íé átváltozik sk-và és a ck átalakúl sk-\á, például : macka (macska), hrvacki (horvát) stb. helyett maska, hrvaski- 1 mondanak ; 5. némely vidéken és helyen, hol az olasz otthonosabb, csak ritkán ejtik ki a z és / íny- és a szótagalkotó r hangot, így a ca (mi) és krv (vér) ca-nak (innét az e vidékeken lakók cakavac neve) és kerv- nek, a iena (asszony), stima (erdő) körülbelül zená- nak, sumd-nsk hangzik. A legtöbb szláv nyelvtudós a dalmácziai Cakavac tájszólás egyik legrégibb megkülönböztető jegyét az úgy nevezett ikavac-ságban, vagyis az ó-szláv /-nek /-vei való helyettesítésében találja, ez azonban többé már nem kizárólagos nyelvsajátsága a cakavac nyelvnek. Dalmáczia stokavacait a szerint, a mint az é-t i, vagy je és ije helyette- síti, például : vera (hit), de liti (osztani) helyett vira, díliti , vagy vjera, dijeliti hangzik, két nagy csoportra: az ikavacok- és jekavacokra osztják, kik egyébként nyelvök dolgában csak kevéssé térnek el egymástól. A jekavac tájszólásban ismét három alosztályt különböztetnek meg, úgy mint ragusai, bocchei (vagy montenegrói) és herczegovinai beszédmódot, mely utóbbin Dalmácziában Ragusa környékén (Zupa, Canali) és Bocche egyes hely- ségeiben (Castelnuovo, Risano) beszélnek. Ezek közül a herczegovinai a