Seite - 614 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

614 legtisztább, a legfejlettebb és nemcsak Dalmáczia összes tájszólásai, hanem általában valamennyi szerb-horvát nyelvjárás közt a legszebb. E kiválósága miatt tették az írás és irodalom nyelvévé már a régi ragusaiak és az újabb időben Karadzic Vuk és Gaj Lajos is. E tájszólás szépségei a gondolatnak egészen eredeti és költői kifejezésmódján (ez a népköltés par excellence tájszólása) és egészen dallamos hangzásán alapúinak. Bizonyára erre gondolt Safafik, mikor azt írta a szerb-horvát nyelvről, hogy lágy- ságra, gyöngédségre és dallamos hangzásra nézve, — a mit az énekben és költészetben a hegedű szavához hasonlít, — jóval fölötte áll testvéreinek és széphangzatának sikerűit kifejlése után közöttök az elsőségre tarthat számot. A nyelv ilyetén kelleme a mássalhangzók egyenletes eloszlásából ered, melyek közt a szépen hangzó ínyhangok jókora számban fordúlnak elő, továbbá a teljes hangzók változatos játékából, de mindenek előtt nagy mértékben a művészi hangnyomatékból, melynek az a fő tulajdonsága, hogy négy különböző és mozgó (nem határozott szótaghoz kötött) hangsúly és szilárd mértékkülönbség van, és hogy a hangemelés (a régi hangsúlyozás fő ismertetője) a hangerősség mellett nemcsak a hangsúlyos szótagban érvényesül, miként a zeneértők kimutatták, hanem hogy a hangsúlyosakat követő összes szótagokra (rövidekre és hosszúakra) is egyenletes alább- szállással kiterjed, a mi a beszélőhang váltakozását (modulatio) tételezi föl, mely pedig e nyelvet fölötte zeneivé teszi. A mi a két fő tájszólás, a íakavac-ság és stokovac-ság földrajzi elterje- dését illeti Dalmácziában, emez jóval nagyobb területet foglal el, mint amaz, mely csak a szigetekre (a Meleda s Ragusa közelében levő kis szigetek kivételével) s a szárazon Nove gradi partszegélyére és Nonától Spalatóig terjed, továbbá Poglizza egykori szabad állam nyugati felére és a Sabbion- cello (Peljesac) félsziget nyugati felére szorítkozik. A többi területet stoka- vacok lakják, még pedig az ikavacok kiterjeszkednek egész Éjszaki és Közép-Dalmácziára a Sabbioncello-félszigetig, melynek déli felében már jekavac nyelven beszélnek, és innét tovább egész Déli-Dalmácziára. A szigetek lakói közt a stokavac-jekavacokhoz tartozik a Meleda és a Ragusa mellett fekvő három kis sziget (Isola di mezzo, Giuppana és Calamotta, szláv nyelven V Lopud, Sipan és Koloőep); jekavacok a lagostaiak is, a kik azonban már többnyire íakavacúl beszélnek. Volt idő, mikor a íakavacok Dalmácziában sokkal nagyobb területen laktak, mint a mekkorára mai nap terjednek. Majdnem kétségtelen, hogy