Seite - 615 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

615 a XV. század előtt övéik voltak mindazok a tájak, melyeken ma ikavacúl beszélő stokavacokat találni. Hogy egykor Ragusának is a òakavac tájszólás vidékéhez kellett tartoznia, nagyon valószínű. Menőetic és Drzic, két leg- régibb ragusai költő nyelve, föltéve, hogy Ragusa akkori beszédmódját tűnteti elő, a miben kételkedni semmi elfogadható ok nincsen, igen sok íakavac sajátságot rejt magában, melyet ha a stokavachoz folyton jobban csatlakozó utódaik nyelvével összehasonlítunk, arra a meggyőződésre kell jutni, hogy a XV. század, melyben az említett költők éltek Ragusában, a íakavac-ságból a stokavac-ságba való átmeneti időszaknak tekintendő. A XVI. századtól kezdve a ragusai írók már legtöbbnyire stokavacúl írnak, azonban a ía-tájbeszéd nyomai még máig sem tűntek el végleg a ragusai tájszólásból. Hogy a ragusaiak egykor ikavacok voltak, e mellett bizonyít: 1. néhány világosan fenmaradt ikavac alak, például pri (privariti, megcsalni), prid (előtt), priko (túl), o(v)di (itt), gori (fent) és doli (alant), továbbá két szó: a pastijer (pásztor), és lijera (olaszúl lira; lant) stb., melyben az ije szervetlenül fejlődött az i- bői, — olyan jelenség, minő az ikavacoknál ma is tapasztalható, hogy mikor jekavacúl beszélnek, néha tudatlanságból olyan z-ket is ije- vagy je-vè változtatnak, melyek nem a régi è változatai és melyeket maguk a jekavacok is z-nek ejtenek; végre 3. olyan alakok, mint tjeme (fejtető), Stjepan (István) djeteta (a gyermeké), sljepoóa (vakság), trpjeti (szenvedni), stb., melyek sokkal közelebb állnak az ikavac time, Stipan, diteta, slipoéa, trpiti-hez , mint a többi jekavacoknál járatos (ferne, Scepan, deteta, §l'epoca, trpleti alakokhoz. Egyéb íakavac-ságok vannak a hangtanban (a h németes ejtése, '^-nek mint /-nek kimondása, a szóvégi m-nek ?z-nel való fölcserélése és mások) épen úgy, miként az alaktanban (az ejtegetési végzetek kiegyenlítése a kemény és lágy névmástövekben, példáúl ovega, ovemu, a régi rövid genitivus nyomai és egyebek), sőt a mondattanban és a szókincsben is. A cakavac-ság pontos határát megszabni Dél-Dalmácziában annyiban nagyon fontos, a mennyiben több híres szláv nyelvtudós úgy vélekedik, hogy a őakavac az ó-horvát és a stokavac az ó-szerb nyelv, úgy, hogy a horvátokat és szerbeket eredetileg két különböző néptörzsnek kell tekinteni. Nem akarjuk vitatni, mennyire fogadható el ez a föltevés, még sem vona- kodunk megjegyezni, hogy ez, még ha a valósággal egyeznék is, legkevésbbé sem bizonyítaná akkor sem, hogy a horvát és szerb ma is különböző nép. A meghasonlás ellenére, melyet közöttük a történelem, a vallás és politika