Seite - 617 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

617 isteni tisztelet iránt nem viseltetett ellenséges indulattal, bár azt hivatalosan csak IV. Incze pápa egyik bullája erősítette meg. Erre a glagolit írás erősen elterjedt Dalmácziában. Glagolit parochiák voltak az egész Éjszaki- és Közép-Dalmácziában egészen a Narentáig és a közeli szigeteken ; legnagyobb virágzását azonban Spalato és Zára körűi, meg az ezekkel szomszédos szige- teken érte el a glagolit írás. Az ezen időből fenmaradt glagolit kézíratok, nemcsak egyházi, hanem világi tartalmúak is, igen számosak és azt bizonyítják, hogy a XIII. századtól a XVI-ig a dalmát nép nagy részénél a glagolit írás és egyszersmind a szláv nyelv volt az írásbeli közlekedés egyedüli eszköze és az irodalom egyetlen formája. A nyelv az egyházi tartalmúakban leginkább ó-szlovén, a világi emlékek azonban tisztán népies nyelven (íakavac tájszólással) szerkesztvék, s ezért a szerb-horvát nyelv történetére nézve nagyon fontosak. Jóllehet a glagolit irodalom tartalmilag meglehetősen nagyon szegényes, mégis mint a nemzetiség hű őrének s a nemzeti önérzet ápolójának megvan a maga fontossága Dalmácziára vonatkozólag és némileg pótolhatná a dalmát nép irodalmában azt a hézagot, mely a XV. század második feléig tart, mikor a költészet először szólalt meg a dalmát városokban. A XVI. századtól kezdve a glagolica állandóan hanyatlik. A XVIII. század közepe táján még buzgó védői akadtak a zárai érsekben, a perastói Zmajevic Vinczében és Bizza Pacificus spalatói metropolitában ; ők a glagolit papok számára seminariumokat alapítottak, melyek azonban századunk elején újra elenyész- tek. E semináriumokból mai napság csak egy ilynemű tanszék áll fenn Zárában. A cyrill-írást a ragusaiak használták Bosznia- és Herczegovinával való érintkezésökben. Az ide tartozó emlékek (okiratok) a XII. századtól a XV.-ig terjednek s érdekes adalékok Ragusa történetéhez ; ezek nem olaszszal erősen kevert ragusai tájnyelven, hanem jóval tisztább nyelven készültek, a milyen csak Bosznia- és Herczegovinában található. Pusztán bosnyák-dalmát sajátság az úgy nevezett bukvica (Dalmácziá- ban bosaníica, sőt glagolica néven is), mely a cyrill írásnak folyó írású formája, némely új alakot vegyítve a helyesírásba. Dalmácziában kiválóan a bosnyák és herczcgovinai határ mentén használták ezt. Többi közt ezen betűkkel készültek Poljica statutumai (1400-ból való kézírat), egy az ó-horvát jogra igen fontos forrás-emlék, melynek nyelve (melyet a statutumok horvátnak mondanak) az újabb stokavacosító cakavac nyelv. T. 78