Seite - 620 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

620 Dalmácziában, mely annál inkább becsülendő, mert ugyanekkor a szerb- horvátok lakta többi tartományokban, melyek nehéz török iga alatt nyögtek, a műveltség minden világa kialudt. Minthogy akkor a legtöbb dalmát író Olaszországban szerezte képzett- ségét, és mivel ók maguk is többnyire olasz írók voltak, nem lehet csodálkozni, hogy akkor is az olasz irodalmat választották példaképűi, mikor saját nyelvükön kezdtek volt írni. Mindamellett ez a hatás soha sem volt annyira erős, hogy általa a nemzeti alap esetleg veszendőbe ment volna, mert a dalmát írók nem ritkán választottak nemzeti tárgyakat. A dalmát irodalom ismeri mindazon formákat, melyek a renaissance óta Olaszországban divatoztak: a lantos, elbeszélő és drámai költészetet. A lyrában az érzelmes vallási és az epedő szerelmi dalok viszik a főszerepet, és mindkét nemben Petrarcának és követőinek canzonéi tükröződnek vissza. A lantos költészet sajátságos fajtái az úgy nevezett jegjupké-k és maskeraté- Ezeknek is abban az olasz irodalomban van az eredetök, a melyet a Mediciek flórenczi udvarában ápoltak, ilyenek az olasz canti carnescialeschi-k (karneváli dalok) és zingaresche-k (czigány beszélgetések). Az époszban Tassót és Ariostót utánozzák a dalmát költők, azonban a dalmát éposz tárgya nemzeti lévén, egyúttal független is az idegen irodalomtól. A drámai költészet fő fajai a „prikazanjatt-k, pásztori játékok és népies komédiák. A „prikazanjatt-k forrásai a középkori latin misztériumok, vagy templomi színjátékok. A pásztori játékok (pastirska igra, pastirsko prigovaranje) szintén olasz mintákból, különösen Tasso és Guarini favole pastorali-jéiből kölcsönözvék, azzal az egyetlen változtatással, hogy bennök a nymphák helyét a nép előtt ismeretes vilák foglalják el. Végre a komédia szintén az olasz irodalomban gyökeredzik, s nagyon hasonlít a farsangi költeményekhez. Valamint az egyházi színjátékok, úgy a pásztor-játékok és a komédiák is nemcsak olvasásra, hanem a színpad számára is készültek; amazokat a templomban, vagy templom-téren, emezeket nyilvános helyeken (Ragusában a városháza előtt), még pedig farsangban, adták elő. A régi dalmát-ragusai írók műveit sem szabad a mai irodalom eszméi szerint megítélni. Az akkori idő szellemében vannak azok írva, mely többet adott az alakra, mint a gondolati tartalomra. Mert hiszen a költészet a dalmát íróknál, kik nagyobbára a patrícius osztályba tartoztak, nem levén könyvsajtó sem Ragusában, sem Dalmáczia többi részében, nem írói babérok szerzésére, hanem csak időtöltésűi szolgált ; maguk a költemények