Seite - 622 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

622 és földmíveléssel foglalkozott. Tartózkodása helyét és életmódját „Remeta" (Remete) czímű költeményében írta le. Három templomi színjátékot is írt, továbbá egy nagy költeményt „Pelegrin" (Vándor) czímmel, melyben Ovidius Metamorphosisait utánozta, és sok kisebb költeményt; olaszból fordította Euripides „Hekubá"-ját. Vetranic műveit főleg a dictio ereje és tisztasága jellemzi ; misztériumaiban művészien alkotja meg a jellemeket és helyzeteket, s egyes részletekből kitűnik, hogy ismerte a népköltészetet is. Költőkben és írókban sokkal termékenyebb volt az előbbinél a XVI. század; ezek nagyobbára Ragusába valók, mely ekkor már a szláv irodalom élén állt és ennyiben jogosan nevezhette magát „délszláv Athéné"-nek. A XVI. századbeli költők sorában első Andrija Cu br an ovié, egy a népből származó ragusai. A „Jegjupka" (Czigánynő) czímű farsangi költe- ményével lett híressé, mely nyelvi szépségével és valóban költői fölfogásával nagyon túlszárnyalta az előbbeni kor termékeit és annyira tetszett, hogy maguk a leghíresebb ragusai költők, Gundulic és Palmotié, sem haboztak költeményeikbe beszőni belőle egész verseket, miként Vergilius tette Ennius és Lucretius költeményeivel. Másik ragusai költő Nicola Naljeskovié , a tudós mathematikus és csillagvizsgáló, ki szerelmi dalokat, vígjátékokat és pásztorjátékokat írt, és kit a szintén Ragusából származó Marin Drzié jóval fölülmúlt. Drzié pásztorjátékai kellemesebb voltuk és szerencsésebben szőtt bonyolításukkal különböznek a Naljeskoviééitől ; a vígjátékok, melyek mind ragusai népnyelven, sőt egy épen makaron stílusban vannak írva, üde (olykor jócskán vastag) népies humorukkal tűnnek ki. E század legismertebb költőihez tartozik továbbá Dinko (Domenico) Ranjina , egy ragusai patrícius, ki a köztársaságban előkelő hivatalokat viselt. Költeményei nagyobb részt szerelmi tartalmúak. Költői tehetségét legjobban bizonyítják alkalmi dalai; kördalaiban a népköltészet hangján szólal meg. Mint az ó-klasszikus nyelvek ügyes fordítója és a különféle lyrai formák szerencsés utánzója is híres. Valamint Ranjina, úgy földije Dinko Zlataric is, a ki a páduai egyetemnek rector magnificusa is volt egyszer, nagy szeretettel utánozta az ó-klasszikus mintákat. Lefordította Sophokles „Elektrá"-ját, Ovidius „Pyramus és Thisbé"-jét, meg olaszból Tasso „Amintá"-ját („Ljubmir" czímmel). Leg- több szerelmi dala, miként a Ranjináé is, Floria Zuzoric (Zuzzeri) ragusai patriciusnőt ünnepli, kit a dalmát irodalomban nemcsak nemes nőisége- és ritka tanúltságáért magasztalnak, hanem mint a ki maga is jeles költő volt. Szépségét és tehetségét Olaszországban is megcsodálták; a florencziek,