Seite - 631 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

631 dalokban, sehol annyira élénk teremtő erőt, mint épen ő náluk. E dalok azonban még vagy egy századdal ez előtt egyes-egyedül a kevéssé méltatott nép emlékezetében és ajkán éltek. A tudós külföldiek tekintetét még sem kerülte ki, hogy a szerb-horvátoknak mily gazdag kincsök van népdalaikban. Hazai és külföldi történetírók, kik e tartományokat beutazták, említést tesznek ugyan róluk, de, mint látszik, a nélkül, hogy kellőleg méltatták volna őket. A népdalok ugyan már a XV. században bejutottak volt a dalmát költők útján az irodalomba; ámde ezek csak egyes kísérletek voltak, melyek az általános figyelmet nem tudták magukra vonni. Nagyobb népdalgyűjte- ménynyel állt elő a múlt század közepén Kacic András; azonban, mint említők, ezek nem valódi népdalok voltak, hanem csak olyan jelleműek, és ámbár a nép a népköltészet valódi termékeiül fogadta is őket, a külföld nem hasonlóképen vélekedett. Az európai irodalomban Fortis olasz apát jeles munkái foglalkoznak a szerb-horvát népköltészettel és annak sajátságos értékével. Fortis „Viaggio in Dalmazia" (Velencze, 1774) czímű könyvében néhány morlák (szerb- horvát) dalt közölt próbaképen, melyek nagy figyelmet ébresztettek maguk és ama nép iránt, melynek kebelén keletkeztek volt. Ezek közt volt a Hasszán aga félreismert nejének haláláról szóló dal is, mely csakhamar nagy hírre tett szert. Goethe, kit a dal bájos egyszerűsége elragadott, németre fordította és mint ilyen bejutott Herder „Stimmen der Völker"-jébe is, melyben csupán Kaíic gyűjteményéből való más „morlák" dalok német fordításait is közölték. Goethe szövegéből az említett dalt Walter Scott angolra fordította és a ritkaság számba menő „ Apology for tale of wonder" czímű művében, „The Morlachian fragment after Goethe" czímmel közlötte. Franczia fordítása is van Nodiertől, magyar fordítása Kazinczytól, továbbá orosz, cseh és tót fordítása is. A szerb-horvát népköltészet igen nagy sikerrel lépett be az európai, különösen pedig a német irodalomba Vuk Stefanovié Karadzic révén. Az ő első „szerb" népdal-kiadását nagy melegséggel üdvözölte Grimm Jakab, a ki a gyűjtővel már 1813-ban megismerkedvén, csakhamar barátjává is lett. Nem sok idő múltán majd minden európai nyelvre fordítottak e dalokból, melyek több kiadásban is megjelentek. Vuk óta a szerb-horvát népdalgyűjtemények egész sora jelent meg, melyekben dalmát dalok is vannak fölvéve. A dalmát, valamint általában a szerb-horvát népdalok legnagyobb gyűjteménye a zágrábi „Matica Hrvatska" birtokában van.