Seite - 690 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

690 sajtkészítő szövetkezet, s a tejből való czikkek készítését minden paraszt család erre egyáltalán nem alkalmas helyiségekben, elavult módon külön- külön űzi. Dalmáczia mezőgazdasági tartományi tanácsa abból indulva ki, hogy az aláhanyatlott juhtenyésztés föllendítésére alkalmasabbak a belföldivel közelebb rokon s az éghajlathoz és talajhoz már hozzászokott fajták, azt tanácsolta a kormánynak, hogy Boszniából és Herczegovinából szerezzen ide kosokat, mely fajta habár durva, de dús gyapja s erősen kifejlett test- alkata által tűnik ki. A kormány nem régiben bocsátott is ki hirdetményt Dalmáczia belvidékeinek lakóihoz, melyben tudatja, hogy minden olyan gazda, a kinek legalább 30 darab tenyészbirkája van, kedv.ezményes áron, 8 forinton, vagyis a beszerzési árnál 60 százalékkal olcsóbban kaphatja Vlasifban (Travnik mellett) a bosnyák-herczegovinai fajtájú kosoknak darabját, ha kötelezi magát, hogy a kost tenyésztési czélból három évig tartja. Ez intézkedés eredménye még bevárandó. A statisztikai adatok Dalmácziában 761.403 juhot mutatnak ki, de e szám alkalmasint mögötte marad a valóságnak. Dalmácziában ennek előtte igen sok kecskét tartottak s azokban a hegyvidéki falvakban, melyeknek sziklás talaja a juhtenyésztést nem engedte meg, ez volt a lakosságnak pénzforrása. Utóbb azonban a kormány, hogy elősegítse a tartomány beerdősítését, nemcsak az erdőnek szánt területeken a kecskék legeltetését, hanem egyeseknek is megtiltotta a kecsketartást úgy, hogy most a kecskék száma igen megcsökkent. A dalmácziai kecske általában szép, nagy és erős alkotású állat s különösen sok tejet ad. Húsát besózzák és megszárítják s így teszik el télire. A szarvasmarha a takarmányhiány és rosz tenyésztési eljárások követ- keztében csak silány, s fajtái aprók. Az év legnagyobb részén át legelőn, télen pedig az istállókban szalmán él. Az istállók rendszerint nincsenek szellőztetve, nedvesek és szűkek s az állat bennök többnyire alom nélkül a puszta földön hever. Hízó marha nincs is; a tartott szarvasmarha mind igavonó, s mészárosnak csak akkor adják el, ha megvénült. Az itt-ott látható nagyobb és szép alkatú példányok bosnyák eredetűek. A part- vidéken a városoknak tejjel ellátása végett tartják a tehenet, de egészben véve a tehenek száma felette csekély s tejelésök is silány. A hivatalos statisztika szerint Dalmácziában 104.397 darab szarvasmarha van. Ezek leginkább a hegyvidéken honosak, hol minden család annyi marhát tart, a mennyire a föld megmíveléséhez szüksége van.