Seite - 730 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

730 Ipari szempontból mindenekelőtt a zárai „maraschinóa-t kell megemlí- teni, mely világhírű. Főznek ugyan maraschinót Spalatóban, Sebenicóban, Traüban, Lesinában s más helyeken is, de eme, többnyire csak a helyi fogyasztásra dolgozó gyáraknak egyike sem készít olyan jót, mint a zárai. Zára évenként 1.880 métermázsa maraschinót szállít külföldre. Újabb időben Zárában a Vlahov-féle szeszgyár létesült, mely az ugyancsak „vlahov" nevű, igen ismeretes erősítő italt készíti. A maraschinót egy különös fajta savanyú cseresnyéből főzik, mely kivált a spalatói és sebenicói kerületben terem. A gyümölcsnek előbb kiszedik a magvát, azután a húsos részét több napig erjesztik; erre az így keletkező anyaghoz a „maraszka-fau összezúzott nyeletlen levelét s egy kevés bort kevernek. Ezt leszűrve, a levét finomított czukorral édesítik meg s végre gyapoton szűrik át nagy gonddal. A cseresznyének magvától való megtisztítására a nagyobb gyárakban néhány év óta külön gépeket használnak; a kisebbekben asszonyok és gyermekek végzik ezt a munkát. Fontos itt a nemzeti ruházat készítése s a hozzá tartozó arany- és ezüst- hímzés, valamint az ezüst-ékszerek, mint gombok, karpereczek, nyak-ékek, haj- és mell-tűk s más egyebek gyártása. E tekintetben leginkább kitűnik Ragusa és Cattaro városa, nevezetesen pedig Cattaro a nemzeti ruházatban, Ragusa a filigrán ezüstmunkában. Nagy számmal vannak az opánkakészítők, kiknek árúi Montenegróban, Herczegovinában és Albániában is igen kelendők. Kiválóan nemzeti ipar-ág, mely Sign és Imoschi kerületben sok iparos- nak ad foglalkozást, az agyag-pipák és a házi használatra való durva cserép- edények gyártása, továbbá házi és mezőgazdasági eszközök készítése a belföldi szükséglet kielégítésére. Meg kell adni, hogy az Imoschi és Risano műhelyeiben készült finom metszésű fapipák igen csinosak. Sign környékének határszéli lakosai élénk házaló kereskedést űznek árúikkal s durva konyha- és zsebkésekkel a szomszéd tartományokban, Isztriában, Horvátországban és Boszniában; vándorolgatásuk közben eljutnak Fiúméig és Triesztig is. Más tekintetben Dalmáczia ipari állapota szempontjából nagyon mögötte áll Ausztria többi tartományainak. Sok kisebb városban még a jobb kézmívesek is hiányzanak és sok mindent pénzen vesznek, a mit otthon is könnyen elkészíthetnének. így pl. Zára, Spalato és Sebenico városában készítenek finomabb bútorokat, de korántsem olyan mennyiségben, hogy legalább a legközelebbi környék szükségletét kielégíthetnék. Még a durva, fényezetlen, egyszerűen mázolt székek, asztalok és nyoszolyák nagy részét