Seite - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

8 s nagy sziget van közbűi: egy vagy még inkább két híd segíthet a bajon. De híd nem létében, csupán úsztató eszközökre szorúlva, mindig nagyobb előnye van a folyó azon részének, a hol ágai egészen egyesülnek, még pedig mély mederben s oly hosszúságban, hogy a víz sodra miatt szabad játéka legyen az átszállító hajóknak. A hol nagyobb sziget vagy egész csoport kis sziget áll a folyóban, a hajón való átkelés nagyon alkalmatlan. Hadi átszállásnál egy helyett két külön hajóssereg volt szükséges, vagyis épen kétszer akkora, mint a hol a Duna egy mederben foly. Biztosabb, kényel- mesebb volt az egyesűit pesti Dunán egyhuzamban kelni által, s ide felülről vagy alúlról terhes kocsin is egy egész napi járásnyira kerülni, mintsem fent a Szentendrei- vagy lent a Csepel-sziget irányában akarni átkelni két Dunaágon és egy-egy homok-buczkás szigeten. Ertjük ebből, miért kellett Budának a szép, de a kifejlésre kényelmetlen hegy völgyön keletkeznie, s vele együtt az átelleni Pestnek épen azon a síkságon, vagyis épen azokon a homokbuczkákon épülnie, holott hasonló kiterjedést nyerhet vaia akár Ó-Budával, akár a Kelenföld szép síkságával átellenben maga Pest is. Az utóbbi táján a Csepel-sziget, s azon fölül egy zátonyos, sekélyes vízrész miatt nem támadhatott révi közlekedés s így nagyobb helység sem. Az előbbinél a budai Nagy- és Kis-sziget s a Margit- sziget akadályozta a keresztben való egyenes közlekedést. A régi fő rév a mai pesti Belváros és a budai Ráczváros közt állott, hol a XVIII. század óta hajóhíd volt. A rév budai végén (a Várhegyen alúl) két nagy nemzetközi országút nyílt: egyik a Gellérthegy alatt Buda- fokon, Tétényen, Fehérváron át a Balaton vidékére s onnan a magyar tengerpart és Olaszország felé, elágazván a Duna mentén Tolnának és Pécsnek; a másik a Tabán és Krisztinaváros útczáin át a Sashegy alá kanyarodott, s Budaörsöt, Bicskét, Tatát érintve Komáromon és Győrön át Ausztriába vezetett. Kisebb jelentőségű volt az a szárazi út, mely Ó-Budán, s innen akár Visegrádon, akár Vörösváron át a Dunapart hoszszában vezetett ugyancsak Ausztria felé. A Várhegy és Gellérthegy közötti szűk völgy szorosan megszabta a dunai átkelés vonalát, s ezzel megadta egyszerre két város fejlődése köz- pontját. Mert a Ráczváros, vagyis a Tabán, Ó-Budát kivéve, legrégibb telepe a jobbpartnak ; vagy kétszáz évvel előbb említik (más név alatt), mintsem a budai várat építették; valamint a balparti Pestnek is az a legrégibb része, mely a Tabánnal épen átellenben fekszik. Mert a XIII. század