Seite - 38 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1
Bild der Seite - 38 -
Text der Seite - 38 -
38
1522. Ebben az esztendőben az előbbinél is nagyobb veszélytől tartva,
minden hagyományos szabályt mellőztek, csakhogy a kincstárt megtölt-
hessék. Az előtt a városok csak a kiváltságleveleikben kikötött átalános évi
összeget szolgáltatták be a királynak, s az ő gondjuk volt az adókulcs,
a kirovás, beszedés, végrehajtás. De 1522-ben az ország veti ki a városi
egyes polgárokra is a füstpénzt s a városi zsidókra a fejadót. Azonban a
budai polgárok a királyhoz folyamodtak az ellen, hogy két felé: az országos
és a királyi kincstárba is adózzanak. Es II. Lajos király egy, 1522 augusztus
27-dikén kelt leiratával fölmenti'őket ezen adó alól.
1523. Az országgyűlés az 54-dik törvényczikkben fölszólítja a királyt,
hogy fej- és jószágvesztéssel büntesse Luther tanainak minden hivét és
pártolóját. Ugyanazon világi törvényhozás megújítja, sőt szigorúbbá teszi
később 1524- és 1525-ben e végzést.
A törvény be nem vallott czélzatainak egyike, sőt merőben világias
fő czélzata az volt, hogy súlyos csapást mérjen a királyi udvar ellen.
Az udvarnál Brandenburgi György határgróf volt a király egyik nevelője és
gyámja. Ez nyiltan pártolta Luther híveit. 1521-ben a király még csak
17 éves volt ; akkor hozták Budára nejéül a 15 éves Máriát, V. Károly
császár húgát. Mária pedig valameddig a trónon ült, szintén pártolta az új
tanok hirdetőit. Brandenburgi György továbbra is a király mellett maradván,
már 1521-ben meghíjja a budai egyetemre Grinaeus Simon és Winsheim
Vida theologusokat, Luther tanainak követőit. Mária királyné udvari papja
Henkel János lett, ugyanazon felekezetből. Maga Luther a szentírás fordítá-
sának egy részét Mária királynénak ajánlja. V. Károly császár budai követe,
Schnaidpeck is az újítás embere volt. Ugyanakkor egy excommunikált
szónokot, Speratus (Spretter) Pált, ki Bécsben a Szent István templomában
hirdette volt Luther elveit, hívnak meg papjoknak Budavár polgárai. Azon-
ban 1523-ban már nemcsak ez, hanem a nevezett két tanár is kénytelen
volt távozni az akkor hozott törvény miatt.
1524-ben a királyné udvaránál szerepel a reformatio egyik legjelesebb
s bátrabb szónoka, Cordatus. Nem a pápa követe, nem is a magyar püspökség,
hanem a köznemesség kényszeríti az ország idehagyására az „eretneket".
Cordatus Lutherhez Wittembergába menvén, egy János nevű szolgától
számos nyomtatott könyvet küldött Budára, melyek az új tant dicsőítették
és hirdették. De a szállítót a magyar határon egy földesúr elfogatta s köny-
veiből máglyát rakván, őt magát is megégette.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország III (1), Band 12/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország III (1)
- Band
- 12/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1893
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.95 x 21.91 cm
- Seiten
- 330
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch