Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

262 a földarabolt ország egyesítése, s ép úgy ellensége volt a németnek, mint a töröknek, mert mindegyiktől egyformán féltette nemzeti életünk szabadságát. A „szép história "-írók közt egy sincs ily nevezetes alak, bár költői tehetségre nézve mind kiválóbbak Tinódinál. így Gergei (mások szerint Gyergyai) Albert, a ki „Argirus királyfi" czímmel egy tündérmesét hagyott ránk, a mely népünknek máig is kedvelt olvasmánya; llosvai Péter, a ki a Toldi-mondát foglalta versekbe a nép ajkáról s evvel anyagot adott Arany János remek művéhez, a Toldi-trilogiához ; továbbá két névtelen, a kik közül az egyik „Béla királyról és Bankó leányáról" írt „szép históriát", a másik pedig „Szilágyi és Hajmási históriáját" dolgozta fel. Ez utóbbi monda máig fenmaradt a székelyeknél. A többi ide tartozó műveket mellőzve, csupán az „Euryalus és Lucretia" czímű „szép históriát" említjük meg, a mely Aeneas Sylvius hason czímű prózai regényének verses átdolgozása, a melyben a német császárral Sienában időző Euryalusnak egy ottani nővel való szerelme van elbeszélve, s a szereplők fejlődő és mind erősb szenve- délyének rajza s annak dialectikája szinte művészien elénk állítva. Ki lehet a magyar átdolgozás szerzője: máig sem egészen bizonyos. Szilády Áron Balassa Bálintol tartja szerzőjének, a mit sok valószínűséggel bizonyít. E kérdés bővebb vizsgálata nem ide tartozik, de Balassával kissé részletesebben kell foglalkoznunk, mert ő a XVI. század legnagyobb magyar költője, a ki új korszakot alkotott lyrai költészetünkben. Iránya egészen eltérő az eddig tárgyaltaktól. Balassa fölléptéig a hazafiság, családi érzelmek s a természet szépségeinek szemlélete a vallási elemmel párosúltak. A világi örömek, a szerelem csak elvétve találtak kifejezésre. Balassa is megtartja ugyan költeményeinek egy részében a vallási elemet, de áthajlik a világihoz is, felölelvén a költészetnek addig majdnem teljesen ismeretlen tartományait. Ismeri a népköltészetet, a virág-énekeket, de ismeri a korabeli európai irodalmat is és mindkettőt forrásúi használja dalaiban, a melyeknek hatása egészen a XVIII. század végéig érezhető. Ez az ő legfőbb irodalomtörténeti fontossága. Nemcsak új tárgyakat ölel fel, de új műfajt is teremt, a mely addig csak a népköltészetben volt ismeretes, a műköltészet tartózkodott tőle. E mellett azokat a lyrai versformákat, a melyek ének-szerzőinknél több-keve- sebb szerencsével kifejlődésre jutottak, szabályosabban kiképezi, sőt új magyar versformát is teremt, a mely nevéről máig is Balassa-strophának neveztetik. Balassa 1551-ben született főrangú családból s a szellemi képzettségben épen oly gyors haladást tett, mint a fegyverforgatásban. Igazi levente volt,