Seite - 310 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Band 12/2

310 tärgyül, s alakjainak elevensegeben, a lelemeny ügyes fordülataiban szinte krfogyhatatlannak lätszik. A „Liliomfi" czimü bohözata maig is a legjobb magyar bohözat. Azonban Szigligeti költöi pälyäjänak legföbb erdeme a nepszinmü megalapitäsa. Ö volt az elsö Kisfaludy Käroly utän, a ki a nepi eletnek nagyobb szerepet juttatott a drämäban s jellemeket is rajzolt beiöle. Ö vitte szinpadra a magyar nepdalt. Szigligeti lepest akart tartani lyränk es epikänk fejlödesevel a drämai teren s az ätalaküld tärsadalmi s politikai eletnek egyik legjellemzöbb termeket, a nepszinmüvet alkotta meg, s ezzel a nemet bohözatokat leszoritotta a magyar szlnpadröl. Szigligeti müveinek sikere nagy resztszfni hatäsukban rejlik; ugyanezt mondhatjuk Czakö Zsigmondröl is, a kinek a „Kalmär es tengeresz" es „Vegrendelet" czimü drämäi zajos tetszest arattak 1844-ben es 1845-ben. A közönseg bämülta a meresz kepzelmü drämairöt, a kinek izgatott, büskomoly kedelye, termeszetimädäsa, nagyzö gondolatai, vakmerö hely- zetekben szereplö hösei, emelkedett, bär sok helyen dagälyos nyelve valösäggal elragadtäk a nezöt. A vele ugyanazon idöben müködö Jösika Miklös, Obernyik Käroly, Nagy Ignäcz s meg többen szinten a franczia romantikus iskola hatäsät mutatjäk. Gr. Teleki Läszlö es Hugo Käroly mär inkäbb szinmüi hatäsra törekedtek. Amaz a „Kegyencz" czimü trage- diäjäval elsö rangü drämairöink köze tartozik; emez a „Bankär es bärö" s több mäs szinmüvevel jö ideig kedvencze volt a közönsegnek. Teleki „Kegyencztf-e az elpuhült Röma melyen sülyedt erkölcsi vilägänak, romlott tärsadalmänak, szivtelen önzesenek, älnok fondorlatainak megräzö kepe. E tragedia szerkezet es lelektani indokoläs tekinteteben egyaränt nagy hiänyokat mutat föl; de e hiänyokat a költö kepzeletenek gazdagsäga, a korrajznak drämai ereje s igazsäga, a nyelv festöisege mintegy feledtetni birjäk annyira, hogy kritikusaink e müvet mindjärt a „Bänk bäntt utän szoktäk emlegetni. Teleki költöi müködesenek ez egyetlen bizonyiteka utän, egy mäsik, meg kitünöbb drämai költemenyröl emlekezünk meg, „ Az ember tragediäjäu- röl, a mely az üjkori magyar költeszetnek egyik legkivälöbb alkotäsa s ältalä- ban irodalmunknak egyik fö ekessege. Iröja Madäch Imre (1823 —1864), a ki több kiserletet tett a lyrai es drämai költeszetben, de csak „Az ember tragediäja" szerezte meg szämära a közelismerest, a közönseg tapsait s a kritika osztatlan dicseretet. Madächnak e remek alkotäsa felöleli a veges ember egesz sorsät, nemes valöjät, nagyra törekveset, Istennel valö meg-