Seite - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Band 13/1

220 hez föltétlenül ragaszkodott, a tartományt újra Tirolhoz csatolta s a két országrész szorosabb összeköttetése czéljából országútat kezdett az Arlbergen át építeni. A tartomány 24 rendjének szabadalmait és kiváltságait még Mária Terézia alatt egészben vagy részben megszűntették. Nagy elkesere- déssel fogadta ezt különösen Feldkirch városa, hol e miatt 1768-ban zavar- gások támadtak, melyek azonban még többet ártottak a városnak. További nyugtalanságot keltettek az 1774 óta szervezett, ép oly szükséges, mint hasznos állami népiskolák és a minden, főleg egyházi téren rohamosan eszközölt újítások. Mint „új tan", nagyon rosz hírbe jutott ez a rendszer a népnél. Hogy József császár Vorarlbergben a jobbágyság utolsó maradványait is eltörölte, mi legalább néhány ezer embernek javára vált, hogy négy föloszlatott klastrom helyett hat új plébániát alapított, néhánynak alapítását pedig előkészítette, hogy a tartományból, mely három (Chur, Constanz, Augsburg) egyházmegyéhez tartozott, egy önálló püspökséget akart alakítani Bregenz székhelylyel, s végűi hogy minden újításánál csupán az állam és alattvalói javát tartotta szem előtt, azzal a legkevesebben törődtek. Ausztria a forradalom szélére jutott azért, mert uralkodója mindent meg akart tenni alattvalóiért, míg Francziaországban ugyanakkor azért tört ki a forradalom, mert ott meg semmit sem akartak tenni a népért. Ez az utóbbi forradalom az osztrák államot alapjaiban megingatta. Nem sokára ugyanis megkezdődtek a nagy franczia forradalmi és szövet- séges háborúk. Az elsőnek végén a francziák 1786 augusztus elején ismét közelegtek Bregenzhez, hol minden megtörtént a sikeres védelemre s augusztus 8-án az ellenség a Leiblachnál vissza is veretett. Mindazonáltal a következő éjjel az osztrákok oda hagyták Bregenzet; úgy a katonaság, mint a hatóságok Tirolba menekültek belőle. A nép azt hitte, hogy el van árúivá, s dühében augusztus 10-én Bludenzben megtámadta Indermauer kerületi főnököt, Franzini főtisztet, meg Weber bregenzi polgármestert és szörnyű kegyetlenséggel meggyilkolta őket. Az ellenség a felföld határán kénytelen volt a népfölkelés elől meghátrálni s az országból távozni. De 1799-ben ismét visszatért. Márczius 6-án Oudinot tábornok Svájczból a Rajnán át liechtensteini területre s Feldkirch ellen nyomúlt. De az erős ellenállás, vitéz altábornokának, Müllernek elvesztése és Hotze osztrák altábornagy megérkezése következtében egyelőre vissza kellett húzódnia. De már márczius 2 2-én 18.OOO emberrel jelent meg Masséna franczia tábornok, hogy Feldkirchnél az átmenetelt kierőszakolja s Károly főherczeget,