Seite - 299 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

299 5- Ulten-völgy és az Etsch Eppanig húzódó jobb partjának tájbeszéde. 6. A Közép-Inn-völgy és a Wipp-völgy tájszólása, mely Schwaztól Zirlig terjed és a Wipp-völgyön keresztül a Brenneren túl egész a Sterzing melletti Mittewaldig nyomúl előre. Végűi 7. a tartomány román részében szétszórt német községek tájszólásai. De még e kisebb területeken belül is tetemesek a különbségek, igaz, hogy jobbára csak a hangtaniak. így pl. némely vidéken a — b, d, g felé hajlik, ellenben másutt meg emezeket ejtik zöngétlenűl, sőt hehezetesen. Némely mássalhangzókon átsiklanak, vagy a szóvégeken egészen el is ejtik őket. R után néhol torokhangú ch, másutt meg sch hangzik. Egyes mással- hangzók fölcserélése és áthelyezése is előkerül. Példáúl vőda (Vater, atya), muoda (Mutter, anya), dusctin (krachen, recsegni, ropogni), hőd (hat, van neki), krőd vagy ghőd (gerade, egyenes), müad (müsset, nektek kell), dawöhn (erwehren, valami ellen védekezni), liad (liesst, ti hagytatok vagy hagynátok), küh, ka vagy kű (kann, -hat, -het), haoun (Horn, szarv), thün (Thurm, torony), huazat (Hochzeit, lakodalom), lo (lass, hagyj), tröth (trägt, visz, hord), schlöth (schlägt, üt), earchd vagy earschd (Erde, föld), kastl (Kartel, kártyácska), worscht (Wort, szó), dlei (gleich, mindjárt), mir (wir, mi), dnua (genug, elég), hell, seil (= dasselbe, ugyanaz), religiun (Religion, vallás), übalor (überall, mindenütt), dstondii (gestanden, állott) stb. Gyakori és változatos a magánhangzócsere. Az alábbiakban ennek is csak néhány példáját mutathatjuk be. Újfelnémet a helyett ä, 0, ò\ öe, ot\ hangsúlytalan szótagokban még i is áll, pl. gdsse (útcza), /áss (hordó), fäll (eset), sőg'n (mondani), frőgii (kérdezni), klőgn (panaszkodni), jo (igen), hon (habe, nekem van), holt (megállj; hát!), lond (ország), ober (aber, de, hanem; ismét), saldot (Soldat, katona), norre (Narr, bolond), bekonnt (ismeretes), gelőt (gelassen, hagyott), gehőt (gehabt, volt neki), súm vagy som (Same, mag), mim (Name, név), fűn (Fahne, zászló), mög (mag, -hat, -het vagy akar), söth (sagt, mond), görrazarch, másutt gáritzer (kis gyer- mek), amöel (einmal, egyszer), hoilt (halt, megállj), goill (Galle, epe, méreg), boill (bald, majdnem ; nem sokára, mihelyt), sámstig (Samstag, szombat), werchtig (Werktag, hétköznap), káwisser (Käsewasser, savó). Újfelnémet ä helyébe a, e, ü, ai lép, pl. zách (zähe, szívós), mäder (Mähder, kaszás), zvár (wäre, lenne és Wasser, víz), hatt (hätte, lenne neki), gwérst (gewährt, tartott valameddig), gfürscht (Gefährte, társ), hai (hätte, lenne neki). Újfelnémet ai-bòi àa vagy á lesz, pl. bàar (Baier, bajor), ràan (Rain, föld széle), 38*