Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

302 minők : sieg (sagte, mondá), miech (machte, tevé), schied (schadete, ártott) és más hasonlók. Elég érdekes, hogy némely vidéken e helyett: „er fängt an grob zu werden" (gorombáskodni kezd), azt mondják: er wird grob àn/àngen, vagy „fängt an gehn" (járni kezd) helyett: geat anfocha. A „fiú" és „lány" jelentésű „Bub" és „Mädchen" szavak helyett vidékenként a következők a járatosabbak : gitsche, gitschile, diám, diarnle, jándle, schmölge, menschin, /èchi, föle, focha, p/ott (leány), és bua, nàpf, lotter, loutter, loda, lottali, kund, gsöll, zoch, zöchl, knöche (fiú, legény). A legidősb leányt némely vidéken 's Kind-nek (a gyermek) hívják, még akkor is, ha már férjnél van, s magának is vannak gyermekei. Zirltől fölfelé kezdődik a sváb tájszólás, a mely délen egész Meran környékéig ér és már a Lech-völgy legfelső, meg a Paznaun-völgy leghátsó részében alamann nyelvterülettel határos. De a svábok és alamannok különben sem tekintendők különböző törzshöz tartozóknak, jóllehet a két tájszólás, kivált a hangzók terén, mégis mutat némi eltéréseket. A sváb tájszólás mindazonáltal csak tovább fejlődött alamann nyelvjárásnak nevezhető. A sváb tájszólás mindemellett mégis sok tekintetben jóval közelebb áll a bajorhoz, mint a tiszta alamann; így mindjárt abban, hogy mindakettő ei, au és eu hangot ejt a régi i, ü és iu helyén, igaz, hogy más-más színezettel. Vorarlberg alamann tájszólásai a következő csoportokra oszlanak: 1. A Walser-völgy nyelvjárása, mely egészen svájczias színezetű. 2. A Bregenzi-erdő tájszólása, még pedig megkülönböztetve a külső és belső Erdővidékét. 3. Az Emsig érő alvidéki tájszólás. 4. A felvidéki, még pedig: a) a rankweil-feldkirchi nyelvjárás, vagy a Walgau előrészének tájszólása, Emstől a Feldkirch és Sateins melletti szorosokig; b) a belsé Walgau tájszólásai; c) a montavoni tájszólás, mely meglehetősen tarkállik a román elemektől. Ezzel a legköze- lebbről rokon a Kloster-völgy nyelvjárása. Ezekhez járúl még a Paznaun- völgynek, a Felső-Inn-völgy e mellékvölgyének legmélyén lévő Galtür alamann tájszólása. Az alamann nyelvjárások legfőbb ismertető jele, hogy a régi ü, i, ü (iu) tőszótagban megmarad, pl. hűs (Haus, ház), Schwízer (Schweizer, svájczi), hüte (heute, ma). Említsük meg még néhány szóval Dél-Tirol német nyelvszigeteit is. A Brenta-völgytől délre ma már csak Lusarn (Luserna) faluban beszélnek németül, míg St. Sebastianban már alig vannak nyomai az egykori német- ségnek. A Brenta medenczéjétől éjszakra főleg a felső Fersen-völgy említendő, mint a hol a „mocheni"-k (mintegy 1.300-an) még németül beszélnek.