Seite - 307 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

307 a trienti borok, s messze földről eljártak ide, hogy jó árakon vásároljanak belőlük. Szent György napja (ápril 24.) előtt 650 kocsinál többel nem volt szabad Trientből kiszállítani; ennek utána azonban szabad lett a bor útja nem csak Éjszak-Tirol, hanem Sváb- és Bajorország, Ausztria, Salzburg és más német tartományok felé, sőt egész Lengyelországig is. 1669-ben pedig, a mint írja, egy bajor ezredes 70 akó trienti bort Candiába is szállított. Szigorúan ügyeltek arra, hogy különösen Olaszországból és Rovereto kerüle- téből ne kerüljön idegen bor trienti területre, a mi különben is annyi lett volna, mint a Dunába vizet hordani. Ellenben a trientiek szabadon vihették be boraikat Olaszországba is. Hej, de szép idők is voltak ezek ! De úgy látszik, hogy akkoriban nagyobb gondot és figyelmet fordítottak a bor kezelésére is. S most térjünk át a dél-tiroli románok népszokásaira, melyek közül bizony ma már nem egy az alapjáúl szolgáló néphittel együtt kihalófélben van. Kezdjük a hideg tél derekára eső meleg karácsony-ünneppel. Ennek itt-ott még nem egy mélyebb értelmű népszokás jár a kíséretében. Rabbi völgyében vaskos fatuskót tesznek a tűzre, mely az egész éjen át égjen, s azt tartják, hogy ez a kis Jézuskát melegíti. Rendenában a szent éjen át gyertyavilágot égetnek a házban lévő kisded bölcsője mellett, minthogy a nép hite szerint ilyenkor az újszülött Megváltó házról-házra jár s megcsókolja a csecsemőket. Az istállóbeli barmoknak, a melyek az itteni néphit szerint is beszélnek ez éjszaka, több és jobb takarmányt adnak ilyenkor. A karácsonyi első misét Olasz-Tirolban nem éjfélkor tartják, hanem a böjt estelén gyüle- keznek a templomba ájtatosságra. A karácsonyfa német szokása majdnem teljesen ismeretlen még, sok helyütt különben bajos is lenne fiatal fényű - fácskákat keríteni. Újév napját Olasz-Tirolban felice capo d'anno (boldog új esztendőt!) kívánással köszöntik mindenfelé az ajándékokért üdvözleni járó gyermekek. Pergine környékén régebben a ház gazdája újév éjjelén a csillagok állásából házassági, születési és halálozási, meg a következő esztendő időjárására vonatkozó jóslatokat szokott volt kiolvasni. Vízkereszt táján itt-ott még most is szokásban van a csillaggal járás. Az ilyen kántálással, valamint az egész karácsonyi idő alatti koledálással egybegyűjtött ajándékokat, meg az ilyenkor járatos énekeket is benegate vagy beghenate (bighenate) néven hívják, a mely szó állítólag egy régi karácsonyi ének kezdő szavaiból („canto al ben eh'è nato", a most született jónak szóló ének) van összerántva. 39*