Seite - 337 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

337 Alig cseperedik föl a gyermek, anyjától már ezt az énekecskét tamilja a kis Jézusról: Canta, canta, rosa o fior, nassù V »öw signor, (Dalolj, dalolj, virág, rózsa, Égben a világ alkotója,) stb. Sajátszerű népdal a felső- rendenai köszörűs — moleta — dala, a ki köszörűjével Ausztria, Német- és Olaszország legfélrébb esó zugaiba is ellátogat. Végűi említsük meg még az Il bombabàu nevű bordalt is, mely úgy, mint Olaszország számos vidékén, még Dél-Tirolban is dívik. A borozók egyike teli poharát asztali szomszéd- jának nyújtván, így énekel: Bevi, bevi, compare, se no ve mazzerò! (Igyál, igyál, komám, ha nem, leszúrlak!) A szomszédja erre, a poharat elfogadván, így válaszol: Bitost che me mazzéghe, compare, beverd! (Inkább iszom, mintsem megölj, komám!) A míg iszik, a többiek mind ezt éneklik: Eìitant che 7 beverà, ghe canterem el bombabà! Bombabà! Bombabà! Bombabà! (A míg ó iszik, mi énekeljük : bombabà, stb.) Az ivó, a ki ez ének közben az egész poharat felhajtotta, így folytatja : E /' ho bevuto tutto e no V m 'ha fatto mal! (Kiittam egészen és nem ártott meg!) A kar erre szintén elismeri, hogy csakugyan nem ártott meg az ivónak a bor, mire Bacchus és a bor éltetése után a pohár gyorsan a következő szomszéd kezébe kerül, s az egész dal újra kezdődik és addig ismétlődik, míg a pohár egészen körűi nem járt. Említésre méltó jelenség Olasz-Tirol népköltészetének történetében egy valóságos vándor lantos (giullare) szereplése még e század második felében. Ez a trienti Girolemino, a ki csak vagy húsz évvel ez előtt halt meg. Az alacsony termetű, élénken csillogó fekete szemű, sűrű sötét szemöldökű s örökké mosolygó ábrázatú emberke nyilvános föllépte napjain csörgő-sipkát viselt, melyre köröskörűi hosszú, nyelv-alakú papír-szeletek voltak tűzdelve; kicsipkézett tarka kabátja mindenféle czifra sujtással ki volt varrva, s a mellén kilátszó ing-elő is dús hímzéstől tarkállott. Sorra járta a búcsúkat, vásárokat, fürdőhelyeket és nyaralókat, s a saját czitera-kisérete mellett előadott énekével mulattatta hallgatóságát. Többnyire saját szerzésű, nem ritkán ott helyben rögtönzött alkalmi költeményeket énekelt, melyek tartalma ren- desen tréfás, de néha egyes személyek ellen fordúló csípős gúnynyal is tele volt, vagy egyes helységek nevetséges szokásainak kifigurázására irányúit. Azonban énekét senki sem vette sértésnek, mert mindenki jól tudta, hogy a jó Giroleminótól távol áll a sértés szándéka, s hogy csak hallgatóit kivánja földeríteni és megnevettetni, a miért mindig hálásan fogadta az elismerésnek egy kis pengő pénzben való nyilvánúlását. V. 43