Seite - 343 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

343 E közös alapnak köszönhető, hogy bármily különböző eredetű elemekből verődött is össze a lakosság, tájszólásainak egymással és az olasz irodalmi nyelvvel való egybevetése a köztük mutatkozó eltérések mellett is testvérekűl -ismerteti föl őket. Nevezetes részük lehetett még a latin elem előtt a tájszólások képződé- sében az etruszk hatásoknak, úgyannyira, hogy némely tudós kiválóan ezek előkészítő munkájának tulajdonítja a mai Olasz-Tirolnak római provinciává alakulása idején a latin nyelvnek e tartományban való gyors meggyökerese- dését. Messzire kiterjedt és megszilárdult latinságról tanúskodnak a trienti vidéken az itt talált nagy számú felíratok is. Azon arány, a melyben a legrégibb rhäti elem a latinnal keveredett, a helyi és egyéb körülmények szerint változó volt. így Közép-Rhátiában a régi népelem szívósabb ellenállást tanúsított, mint a mai Olasz-Tirolban, sőt itt sem mindenütt egyenlő erővel érvényesült a római hatás. A római állandó táborok és országútak közelében, mint az Etsch- és a Sugana-völgyben, e hatás nagyobb és gyorsabban működő volt, de lassúbb a Sarca-, a Noce- és az Avisio-völgyben. Bármint folyt is le azonban a hol lassúbb, hol gyorsabb átalakúlás, annyi mégis valószínű már az Italia határos területeivel való sűrű érintkezésnél fogva is, hogy Dél-Tirol olasz tájszólásai körülbelül egy időben keletkeztek az olasz- országiakkal. Ebből érthető egyúttal Olasz-Tirol tájszólásainak a lombardiai és a velenczei nyelvjárások között elfoglalt középhelye is, jóllehet mégis inkább emezekhez szítanak. így pl. a roveretói tájszólásnak a velenczeivel közös sajátsága az -arius (ol. -arto, -ajo, -iero) főnévképző hangsúlyos #-jának *-vé változtatása, mint pl. : ferrér (kovács), murér (kőműves), molinér (molnár), pomér (almafa), sat., holott a trienti tájszólásban e szavak ferrár-, murár-, molinár-, pomár-mk hangzanak. Közös tulajdona a roveretói tájszólásnak a velenczeivel még a d-nek két magánhangzó közti kilökése is, pl. battúa (ütés), bevúa (jó korty), préa (kő) sat., míg a trienti tájszólásban e szavak battúda, bevúda, préda alakúak. A trienti tájszólás egyáltalában kevésbbé jóhangzatú a roveretóinál, és számos szóvégi mássalhangzója, hangsúlyozása és hangja közös a lombardiai nyelvjárásokkal. Többé-kevésbbé ugyan mindenütt, leginkább azonban mégis az Avisio és a Noce völgyében érzik az olasz-tiroli tájszólásokon a rhatoromán hatás. Hogy e ladin hatásnak úgy hang-, mint szótani jelenségei közül legalább csak a legfőbbeket említsük, különösen a következők azok, a mik Tirol olasz