Seite - 390 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Band 13/2

390 s vidám szerelmi dalokat zengettek cseh Henrik király és vígkedvű leánya, Margit, mulatságkedvelő udvarában. Hogy vándor zenészek (Spielleute) és énekesek sem hiányoztak az országban, azt is számos bizonyság igazolja. A bérezés Tirol volt az átjáró híd Németország és Italia közt. A tiroli művészetre mind a kettő hatással volt. Az irodalom terén is korán talál- kozunk itt olasz áramlattal. 1411-ben a „Fiori di virtù" (Az erény virágai) czímű olasz prózai művet, melyet Leoni Tamásnak tulajdonítanak, versben németre fordította „Die pluemen der tugent" czímmel Vintler János, s kivált a második részét sok saját pótlásával toldotta meg, melyek a művelődés- történetre nézve nagy fontosságúak. Petrarcának „De variis remediis utriusque fortunae" munkáját a XI. században fordították le és Wolkenstein Oswald mind Dante „Inferno"-ját, mind Petrarca műveit ismerte. Wolkenstein Oswald (1367—1445) Walther után a legtöbb oldalú német lantos költője a régi kornak. Világi és egyházi tartalmú dalokat énekelt a legkülönfélébb hangokon, s mint nagy elődje, ő is költött komoly epigrammokat és feddő énekeket. Öt nevezik az utolsó minnesängernek. Dalai valóban gyakran úgy hangzanak, mint Walther, Neidhart, Hadloub és a provencei költők énekei s epigrammáiban egész versek találhatók Freidank „Bescheidenheit"-jából. Ö azonban nem csupán egy elvirágzott kor bezárója, hanem előhírnöke is egy jövendő új kornak. A régi verselés mellett igazi népies hangok is zendűlnek meg nála, melyek az újjongós népdaléihoz hasonlók, s bennök gyakran nyers valószerűség lép a régi udvari verselés- mód helyére. Tankölteményeiben már a mester-ének józan szelleme és száraz hangja uralkodik s nyelve is a közép- és újfelnémetség határvonalán áll. Mint szegény fiú vetődött ki a világba és sorra látogatta Európa országait s népeit, meg jó nagy darabjait Ázsiának és Afrikának. Kalandos útazásain, melyekkel tiroli Odysseus névre tett szert, sok idegen nyelvet megtanúlt, melyek közül vagy tízet beszélt : „Franzoisch, moerisch, katlónisch und kastilián, teutsch, latéin, windisch, lampertisch, reussisch und román, die zehen sprách hab ich gebraucht, wenn mir zerran." (Franczia és morva, katalán és kasztilián, német, latin, vend, lombard, orosz és román, ezt a tíz nyelvet használtam jártomban-keltemben). A zenejátszásban is jártas volt; „auch kund ich fidlen, trummen, paugken, pfeiffen" (tudtam hegedűlni, trombitálni, dobolni, fuvolázni), éneklésével is