Seite - 311 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

311 kiktől mindent elvettek. Mert senki sem hagyatott meg jószága legalább egy részének tényleges birtokában, hanem az őt illető részért készpénzt Ígértek neki. Csakhogy a kormány, hogy a roppant nagy hadi költséget fedezze, mely a fölkelés leverése után sem csökkent, pénzrontáshoz folya- modott, mely a pénzverés bérlőinek csalárdsága miatt oly nagy mértéket öltölt, hogy a pénz nagy részét hatszorta könnyebbre verték, mint a milyen a névértéke volt. A kinek tehát meghagyták például javai egy negyedét, annak tényleg nem az érték negyedét, hanem csak huszonnegyed részét, tehát elenyészően csekély összeget fizettek ki, ha ugyan ezt is kifizették, mert a jogosultak legtöbbje épen semmit sem kaphatott a kincstár örökös pénztelensége miatt. Az ország nagy földbirtoka ekkor a császári család katholikus híveinek s néhány spanyol, olasz és vallon katonatisztnek a kezére került, kik megtakarított zsoldjukat, vagy hadi zsákmányukat jószág- vásárlásra fordították. A földbirtoklásban beállt változás nem az egyedüli büntetés volt, mely az országot sujtá; immár vallásos meggyőződését is föl kellett áldoznia. Megdönthetetlen igazságnak tartották akkor, hogy két vallási párt nem élhet békésen egymás mellett egy államban. A fölkelés idején az utraquisták mindenfélekép elnyomták a katholikusokat; most tehát ezek megtorlással akartak élni. A császár rendeletet adott ki, hogy a cseh hitvallás minden papja takarodjék ki az országból még 1621-ben; egy évvel később a lutheránus papokat is kiutasították s megkezdték a világiak erőszakos térítését; előbb a polgárokat a városokban s a parasztokat a falukban kény- szerítették a katholikus isteni tisztelet látogatására; azután a nemességre került a sor, melyet kiutasítással fenyegettek, ha nem engedelmeskedik. 1627-ben rendelet adatott ki, mely a katholikus hitvallást nyilvánította az egyedül megengedettnek; a ki nem volt katholikus, az földbirtokot nem szerezhetett, polgárjogot nem nyerhetett s az olyat általában nem volt szabad az országban megtűrni. Egy harmadik büntetés is érte az országot, mely már nem csupán a fölkelőket, hanem a hűségben megmaradt lakosságot is sújtotta; ez a régi alkotmány eltörlése volt. Ez alkotmány a legnagyobb szabadságokat adta a rendeknek. A király az országgyűlés nélkül törvényt nem hozhatott, a legfőbb tisztviselőket szabadon ki nem nevezhette, hanem véleményt kellett kérnie hivatalnokaitól, trónváltozás esetén pedig az országgyűléstől; sem el nem bocsáthatta, sem el nem mozdíthatta őket, kivéve bűntény esetén.