Seite - 482 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

482 Mindazonáltal mi még haboznánk a cseh népdal és néptáncz halál- harangját meghúzni. Oly dalos kedvű és dalokban dús nép, minő a cseh, mely ősidők óta lelke mélyén gyökeredző zenei érzékkel dicsekedhetik, sohasem vesztheti azt el teljesen. Ha lassanként hozzá szokott is e nép ahhoz, hogy dalszomját tanúit zenészekkel elégíttesse ki, néha nem igen válogatva a vándorló csapszéki énekes kérészéletű dalai s a szerzeményeivel a nép lelkében maradandó visszhangot keltő komoly zeneszerző alkotásai között, azért e népből veleszületett zenei teremtő ereje ép oly kevéssé apadhat ki, mint természetében rejlő dal- és tánczkedvelése. Hogy a már meglevő dallamokra ezentúl is fognak újabb meg újabb szövegek születni, az eleve is kétségtelennek látszik. De újabb dallamok is kerülnek még időnként, csak jól utánuk kell a népzene barátainak járniok. Az egykori tősgyökeres eredetiségű népdal egyszerűségét ugyan ezekben már hiába keressük a korszellem nagy változása miatt; de azért még a régi népdal sem fog teljesen kiveszni. S midőn hozzá értő s az ügyért lelkesedő búvárok gondoskodtak róla, hogy a reánk maradt szövegek és dallamok kincsét az elfeledés veszedelmétől megmentsék : ugyanakkor a népies iránti érdeklődés és a nemzeti szellem újraébredése közötti szorosabb kölcsönhatás egyik eredménye az, hogy a népzene kincsei koránsem maradtak puszta néprajzi ritkaságok, hanem a hatvanas évek óta, nevezetesen Krfzkovsky és Smetana szerzeményeiben a műzene terén, még pedig annak legmagasb és legnemesb fajaiban érték meg fényes újjászületésüket. A szláv nyelvjárások. Csehország szlávjainak nyelve már legrégibb emlékeiben is nyelvjárási sajátságokat mutat, a minők ma is élnek még. Ilyen a szókezdő h : hohen, hobezné (Witt, zsoltár), vagy az igen gyakori szókezdő v : voheii, voko; vagy a régibb sriebro, sréda, stb., striebro, stréda helyett. A chodok bul és htilica ejtése is megvan már a XVI. században. Nem kevésbbé érdekes maguknál e tájszólásoknál a velük foglalkozó tanúlmányok története. E tanúlmányok első nyomaira már Husz János irataiban akadunk, a ki az akkori helyesírás átalakítása mellett a prágai tájszólást tette irodalmi nyelvvé, de számos délcsehországi sajátságot hono- sított meg benne. Több szakértelemmel látott a dologhoz Blahoslav J. (meghalt 1571-ben), a cseh testvérek egyik leghíresebb embere, a ki