Seite - 484 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

484 mezején gyűjtöttek. Egyidejűleg a népdalok és mesék gyűjtése is megkez- dődött, a mely téren Celakovsky F. L., Erben Károly Jaromir és Némcová Bozena szereztek legtöbb érdemet. Gyűjteményeikben gazdag tájszólási kincs van fölhalmozva, jóllehet sokat simítgattak és javítgattak azon, a mi nem tetszett nekik elég szépnek és választékosnak. A cseh irodalom e jelesei mellett kevésbbé kiváló írók, mint Kadavy B. J., Kampelík F. C. és mások is igyekeznek részben az irodalmi nyelvet a tájszólásokkal közelebbi érint- kezésbe juttatni, részben emezeknek minden behatásától tisztán megóvni. De csak Sembera kezdte meg a cseh-morva-tót tájszólások rendszeres tanulmányát, miért is ő tekintendő a tulaj donképen i cseh-tót nyelvjárástan V megalapítójának. Sembera Vojtéch Alajos (szül. 1807. márcz. 21., meghalt 1882. márcz. 23.) már atyjától örökölte meleg honfiúi buzgalmát s egész élete minden működését és törekvését hazájának szentelte. Kollárt, Jungmannt, Safaríkot és Palackyt tekintette mintáiúl, s őket követve, egészen a cseh nyelv, irodalom és történet buvárlatának áldozta minden idejét. 1829-ben V jelentek meg Sembera első kísérletei a „Musejníku-ben, s ez időtől fogva egyik legmunkásabb tagja lett a cseh írók akkor még kis körének. Prágában elvégezvén a jogot, Brünnbe ment s ott nagy lelkesedéssel fogott a népnek s így nyelvének is tanúlmányozásához. Nyelvjárási tanúlmányainak előfutára V a „Cechoslavtt-ban megjelent Vsímání moravciny (1831). Tíz éven át mun- kálkodott Brünnben szóval és írással anyanyelvének emelésén és méltatásán; ekkor Olmützben új tér nyílt számára; 1839 deczember 5-én ugyanis az ottani rendi akadémián a cseh nyelv és irodalom tanárává nevezték ki. Ezzel régóta táplált hő vágya teljesedett, mert most már minden idejét kedvelt nyelvtudományi és néprajzi búvárlatainak szentelhette. Egy szünidői tanúl- mányútján (1841), mikor egész Cseh- és Morvaországot, Alsó-Ausztriát és Sziléziát bejárta, nem csak helyrajzi szempontból kutatta át a meglátogatott vidékeket, hanem a népnyelv búvárlatára is mindenütt nagy figyelmet szánt, és a néprajzi határ mellett a nyelvhatárt is megállapítván, gazdag aratással tért haza. A következő évben (1842) jelent meg a „Musejníktt-ben Jazyk moravsky v pruském Slezsku (Porosz-Szilézia morva nyelve) czímű érteke- zése, mely az első kísérlet a cseh népi nyelv alapos vizsgálata terén. Hasonló irányú O Slovanech v Dolních Rakousích (Alsó-Ausztria szlávjairól) czímű dolgozata is (1844), melyet nyomban követett a Historie a topografické popsání Vys. Myta (Hohen-Mauth történelmi és helyrajzi leírása), melyben V röviden jellemzi a keleti cseh nyelvjárást. 1847-ben Sembera visszatért