Seite - 556 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

556 Jellemző a csipkeverő érczhegységi leány és asszony keserves életét festő dalocska, valamint „A takács leánykérő dala", a melynek már enyelgőn tréfás a hangja. Éjszaki Csehország népének hangulatát jellemzi az Óriás- hegységben is ismeretes „Szegény emberek lakodalma" czímű szatirikus dal. A csehországi németségnél ritkább jodleres dalok egyike a „Favágó dala" (Holzknechtlied). Igen dallamos és nagyon elterjedt, egyúttal pedig egy messze földön ismeretes népéleti alakot is jellemez a „Szénégető dala" (Das Lied vom Roussbuttnboum), a mely szakról-szakra növekvő ismétléssel végződik, továbbá a „Házaló dala" (Bandelkramerlied). Kiválón érdekesek s az Erczhegység hajdan híres bányáira való tekin- tettel hely- és néprajzi szempontból is nevezetesek a bányászdalok. Köztük a legjelesebbek és legelterjedtebbek egyike a régi „Joachimsthali nóta" („Schon wieder tönt vom Schachte her"), a melyet éjszaknyugati Csehország szénbányáinak munkásai is énekelnek, s az ugyanott ismeretes, szintén régi „Érczhegységi bányászdal" („Glück auf, Glück auf, der Steiger kommt"). A Saaz-környékről való, de egyebütt is el van terjedve a „Seprőkötő dala". Záradékúl pedig álljon itt az „Érczhegységi leány dala" (Das gebarcherische Madl), a mely eleven lüktetésű rövid szakaiban híven festi a csipkeverő munkásnő szerény örömét és szenvedéseit: Bin ih net a schies gebarcherisch Madl ? < Nem én vagyok tán a szép hegységi lány, Bin alleweil lustich und früh; A ki mindig, de mindig vidám ? Ih kalippel su a mannich Stück Fadl Sok czérna-csipkét szövök meg szapo- Un a mannich Stück Bördel dazu. Meg rojtot is nap-nap után. [rán, * * Am Sunntich, do thu ih mich schin putz n, Vasárnap felöltöm az ünneplőm, Un hör mer de Predicht schie a, S templomba, misére megyek; Nachert gieh 'ch ze mein Wanzela hutzn, Utána tánczolni visz a szeretőm Do sah m'r anonner schie a! S megforgat a helyre gyerek. * > * Un hammer a nischt meh ze brenna, S ha szobánkban a gyertyavilág kifo- In d'r Finstr, do ko mV net sei, S nem látunk már a sötétben, [gyott, Do thu m'r des Bergl n auf renna Karöltve a hegyre futunk és ott Un schtirln dan Mundn schie rei. Bámuljuk a holdat az égen. ) Un hamm r a nischt meh ze labm, S ha nincs mibííl élnünk, jól van úgy is, Su leidt m'r a Finkela Nuth; Szenvedjük a bajt, a szükséget; Gruss thun, des is holt mei Labm, Míg élünk, nem hagyjuk magunk, hisz Starbn, des is holt mei Tud! 1 Halál az életünk vége. [úgy is, 1 Érczhegység.