Seite - 608 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Band 14/2

608 Ausztriába nyomul be. A bajor-osztrák nyelvjárást az eddig tárgyalt kettővel szemben igen határozottan jellemezhetni. Fő typusában e nyelvjárás többnyire alászálló hangsulyú kettős magánhangzókat mutat, melyek a „Jodler" megannyi csiráinak tekinthetők, s egyáltalán okai a beszéd bizonyos vontatott- ságának. Egyébiránt e kettős magánhangzók száma nem mondható sem soknak, sem kevésnek; úgy ezekben, mint az egyszerű magánhangzók terén jóformán teljes egyensúlyra jutnak egymással a magas (nyilt) és a mély hangok. A szóvégi nyilt a a többi tájszólás félig elmosódott ^-jával szemben, valamint az ea,, ia, oa, és ua kettős hangok e nyelvjárásnak bizonyos derült- séget kölcsönöznek, a mi igen jól illik a vele élő néptörzs vidám lelkületéhez. Magánhangzókban való bősége és sok lágy mássalhangzója pedig dalolható- ságának kedvez. A bajor-osztrák nyelvjárás már inkább trochaeusi lejtésű. Ncubystritz körüli keleti szárnyán még némi sziléziai hatás (e helyett ej s más hasonló) érezhető rajta. A Neuhaus melletti dieblingi fiatal férj gúnyolódó dala még így hangzik : „Du olde Rumbumbl\ — Du olde Lotern, — I hob di nur gheirot — Zum Hej/a ausschern" (Te vén csoroszlya, te vén szatyor, csak azért vettelek el, hogy a fazekakat kisúrold). Sajátszerű e csoportban a Königseck melletti Tieberschlag tájszólása. Ebben a tiszta osztrák ua helyett az ui s oa helyett gyakran oi, továbbá an helyében ou* járja, pl. Schui' (Schuh), zui (zu), Bui (Bube), hoiss (heiss), kloV (klein), 7voiss (ich weiss), Hou~ (Hahn), i kou~ (kann). Egész tisztán Gratzentől kezdve lép föl a bajor-osztrák nyelvjárás, de mégis két fokozat különböztetendő meg benne. A városiak „finomabban" akarnak beszélni s a régi ei helyében a bécsi (alsó-ausztriai) a hangot ejtik, még a falusi helyesebben oa-t mond. Amannál: want da klane Bua, emennél: da kloa~ Bua woant (a kis fiú sír). E terület átlagos beszédmódja azonban egészben olyan, mint az osztrák nyelvjárás széltében köröskörűi. Határozottabban jellemezhetők e délnyugati vonalon a határszél egyes tájszólásai. így Oberplanban orrhangok előtt az a hang 0-, vagy az e pedig eC (ai~)-\é változik. A Prachatitz körüli tájszólásnak a kicsinyítő képző /-jének magán- hangzóvá enyhítése rendkívüli lágyságot kölcsönöz. Pl.: Ba mein Diarnei ihr n Fensta \ (A rózsám ablakára Scheint neamals káa~ Sunn, Soh* se süt a napfény, Geht käa~ Landsträssn vüar, Országút sem visz arra, Nea~ r a Steigei in d' Krumm; \ Csak egy görbe ösvény.