Seite - 38 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1
Bild der Seite - 38 -
Text der Seite - 38 -
38
„Orfeou-ját, három évvel utóbb pedig Warnsdorfban Beethoven nagy D-dnr
miséjét (92 zenészszel), Rakonitzban meg Mozart requiemét, arról nem is
szólván, hogy Haydn oratóriumainak előadása még kisebb falvakban sem
tartozott a ritkaságok közé.
Az a mester, a kinek neve irányjelzővé lett Prágában századunk első
felének zenészeiére nézve, Tomásek (Tomaschek) Venczel János, szintén a
vidékről került. 1774 április 17-én született SkuCban, keleti Csehország egy
városkájában s egyszerű takácsmesternek és vászonkereskedőnek a fia volt.
Fejlődése nem volt épen valami szokatlanul gyors. Kilencz éves korában
nyerte alapvető zenei oktatását Chrudimban, az ottani derék templomi
karmestertől, s aztán a szükséges német nyelvi ismereteket elsajátítván,
Iglauba került, hol énekesfiú lett a minoriták kolostorában, kitűnvén szép
coloraturájával. Ugyanott kezdte meg, de Prágában fejezte be gymnasiumi
tanúlmányait, melyek után jogi pályára lépett. „Don Juanu egy előadásának
meghallgatása azonban egyszerre rajongó Mozart-imádóvá tette az addig
Pleyel csodálatában elfogódott ifjút, a ki ezentúl legfőbb vágyának azt tekin-
tette, hogy egészen a zenének élhessen. Az elméletet Tomásek könyvekből
tanúlta meg, minthogy Kozeluh A. drága leczkéit nem győzte volna fizetni;
a zongorajátszást, a melyben nem sokára kiváló művészszé küzdötte föl magát,
jóformán szintén önerejéből sajátította el, még pedig nem csekély küzdelem
árán. A múlt század kilenczvenes éveinek végén lépett első nyomtatott szerze-
ményével (zongoraváltozatokkal) a nyilvánosság elé, de csak „Lenore" czímű
balladájának teljes sikere vezette óhajtott czéljához. Erre ugyanis Buquoi
gróf 1806-ban a saját udvari zeneszerzőjévé nevezte ki, ezzel lehetővé tévén
neki, hogy egészen művészetének szentelje magát. Zongorára írt művei közül
legnagyobb figyelmet keltettek „eklogái", „rhapsodiáiu és „dithyrambjai",
s ezen akkortájt igen fölkapott hangverseny-darabjai érdekes kísérletek voltak
a költői műfajoknak a zenei térre való átvitelét illetőleg. Tomáseknek Goethe
egyes szövegeire írt szerzeményeit a nagy költő maga is megdicsérte, tehetsé-
gének pathetikus vonása pedig kiváltkép Schiller egyes költeményeinek meg-
zenésítésére tette őt alkalmassá. „Seraphine" czímű operája ellenben, jóllehet
1811-ben kedvezően fogadták, nem maradt tovább műsoron. Tomáseknek
zenekari és kamarazenei, valamint egyházi szerzeményei még halála után is
becsben állottak és többször előadásra kerültek, legtökéletesebb művéűl
azonban — a Schiller „Messinai aráu-jának végső jelenetéhez írt zenén és
koronázási miséjén kivűl — nagy C-moll requieme tekinthető.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Csehország II (1), Band 15/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Csehország II (1)
- Band
- 15/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1896
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 16.2 x 22.8 cm
- Seiten
- 376
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch