Seite - 48 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

48 Valóságos csodagyereknek tartották, ki már öt éves korában az elsó hegedűn játszott négyesekben s 1830-ban aratta első babérait zongorajátékával egy ünnepi hangversenyen, melyet szülővárosa az uralkodó nevenapjára rendezett. Gymnasiumi tanulmányai mellett, melyeket több városban, legutóbb Pilsen- ben végzett, fokozódó hévvel tanulta a zenét, míg végre apja akaratával vívott nem kis küzdelem útán sikerűit neki magát egészen a művészetének szentelni. Húsz forinttal s fejében a legmerészebb terveket forgatva került 1843 őszén Prágába, hazulról semmi támogatást nem remélhetvén, egyedül zongorajátékából és tanítóskodásból lévén kénytelen megélni. De néhány keserves hónap múltán már sikerűit zenetanári állást nyernie Thun Lipót gróf házában. Most már gondtehertől menten képezhette magát nemcsak a zongora-művészetben, hanem Prokschnál magánórákat véve a zeneelmé- letben is, mely tanúlmányainak gyümölcséül nem sokkal utóbb egy zongora- sonatát adott a nyilvánosság elé. A negyvenes évek azon zenei törekvései és eseményei, melyekről az imént szóltunk, a Prágában élő fogékony ifjú művészt egész életére a haladás rendületlen hívévé avatták. Ekkori leghőbb vágya azonban, hogy rajongó tiszteletének tárgyát, Lisztet, tanárának nevezhesse, csak négy évvel utóbb teljesedhetett, a mikor Thun gróf házától megválva, maga nyitott zongora- iskolát. Ez előtt némi időt Weimarban töltött s ott a nagy mester oktatását élvezte úgy a zongorajáték művészetében, mint a zeneszerzéstanban, s amab- ban előadásának rendkívül finom gyöngédsége és e mellett mindig tökéletes technikájú világossága kivált Chopin jeles tolmácsává tette őt. A zeneköltés terén egyelőre zongorára írt műveket szerzett, melyek még a negyvenes évek egy másnemű hatására vallanak. Smetana figyelme ugyanis már ekkor a népzenére irányúit s már legelső művei közt találkoznak cseh népdalok alapján írt ábrándok és változatok, később pedig egész sorát írta az ép oly ragyogó, mint finom érzésű polkáknak, melyek ugyanoly szellemben kezdik a cseh tánczzenét művészileg értékesíteni, mint Chopin művei a lengyelt. Már ez is nevezetes haladás volt a cseh zene terén, habár egyelőre még szűkebb körre szorítkozott. De 1849-ben Smetana már egy „Ünnepi nyitány "-nyal, 1855-ben pedig az uralkodópár lakodalmára írt s jórészt Haydn néphymnu- sának themáján nyugvó „Diadalmi symphoniá"-val és még ugyanazon évben egy zongora-hármassal lépett a nyilvánosság elé. Említsük meg ugyanitt Smetanának a prágai kamarazene fejlesztésével szerzett érdemeit is, valamint azt, hogy a művész ez időben a zenekedvelő Ferdinánd császár udvari