Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

90 miatt elkeseredett ellenfele. Egy ideig az egyetemen előadásokat tartott a bölcseleti tantárgyakból, aztán pedig a jogi tudományokra és a törvény- széki szónoklatra adta magát, az országos táblánál hivatalt kapott s végűi a magánéletbe visszavonulva halt meg 1520-ban. Nagy tudománya, fényes szónoki tehetsége és írói ügyessége jó nevet szereztek neki, úgy, hogy kora humanistái közt mindjárt Lobkowitzi Bohuslav után sorolták. De e hírneve koránsem csábította őt arra, hogy nemzete zászlaját elhagyva, a csakis latinúl írók táborába szegődjék. „Cseh lévén, latinúl ugyan meg akarok tanúlni, de azért csehül írok és beszélek" — ez volt jelszava, melyet híven meg is tartott, s ehhez képest irataiban az előkelő cseh stilus valóságos V mintáit hagyta az utókorra. Victorin munkája, az „O právich zemé Ceské knihy devatery" (A csehországi jog és törvénykezés kilencz könyve) a klasszikus próza példaképe. Hasonló irányban működött Jelenti Hruby Gergely is (megh. 1514-ben), ki előkelő prágai polgár s klasszikus műveltségével és tiszta jellemével egy- aránt kitűnő ember volt II. Ulászló korában. Irodalmi munkássága majdnem csupán ethikai s részben egyúttal szatirikus művek fordítására szorítkozott, különösen Pontanus Jovianus János, Petrarca, Rotterdami Erasmus munkáit ültetgette át. Kifejezéseinek magvasságára nézve még mérkőzhetik Vsehrddel, de stílusának simasága és hajlékonysága tekintetében már elmarad mögötte. A klasszikus tanúlmányokhoz való vonzódása fiára, Zsigmondra (Sigismundis Gelenius) is átszállt, ki 1520 után a híres Rotterdami Erasmus hívására Baselben telepedett meg s ott egész haláláig (1554) kiváló részt vett az ismert Froben-féle nyomdánál az ó-kori és egyházi klasszikusok kiadásában. A nemzeti nyelv fejlesztésére irányúló ugyanily törekvés lelkesített egy ifjabb humanistát is, Písecky Venczelt, Gelenius Zsigmond útitársát és oktató barátját, ki az olasz egyetemeken folytatott tanúlmányai idején s még virágzó ifjú korában esett Velenczében a pestis áldozatáúl (1511). ó volt az első cseh, a ki mélyebben hatolt a görög nyelv tanúlmányába s összehasonlítás útján arra a meggyőződésre jutott, hogy kellő ápolás mellett a cseh nyelv nemcsak a latinnal, hanem a göröggel is versenyzővé fejleszthető. Hogy ezt bebizonyítsa, Isokratest tanúlmányozta Olaszországban és mutatóúl lefordította beszédei közül a Demonikosnak szóló intelmet s azt barátsága jeléül Gelenius Zsigmond atyjának küldte el. A legközelebbi időben igen nagy haszonnal forgatták a klasszikusokat még Hodístkovi Kondi Miklós (megh. 1546), a prágai könyvnyomdász s egyúttal országos hivatalnok,