Seite - 186 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (1), Band 15/1

186 kezdve valami Mihule nevű igazgató vezetése alatt folytak a két nyelvű előadások. A cseh nemzeti költők e színház köré csoportosultak s rövid idő alatt nem kevesebb, mint l.ooo különféle minőségű eredeti és fordított darab állott a műsor rendelkezésére. Tham Venczel maga 8 eredetit írt és 15-öt fordított Iffland, Schröder, Kleist és Moliére műveiből. Sedivy Prokop lefordította Goethe „Clavigou-ját, Stuna, Heimbacher rendőrbiztos és Majober (a ki írói munkássága mellett kitűnő műkedvelő színész is volt) nem fáradtak bele a színműírásba; mikor pedig a költők képzelnie egy-egy időre kimerült, hézagpótlókúl épen jókor léptek közbe a Sewe-féle gyermek- balletek. Swoboda Venczel, a német-cseh komikus, a szétágazó Swoboda színészcsalád őse, a német és cseh humor ébrentartásáról gondoskodott Prágában. E színháznak a fő színpaddal való ideiglenes egyesítése korában keletkeztek a cseh délutáni előadások a törzsszínház épületében; később pedig a kleinseitei Dömés-kolostorba (ma csendőr-kaszárnya) átköltözött hazai színházban ápolták a cseh színművészetet, míg 181 l-ben a cseh elő- adások egyáltalán meg nem szűntek s csakis a norma-napokra szoríttattak. Ez előadások érdekében egy külön nemzeti hazafias- és színészegyesűlet buzgólkodott, melynek Stépánek Nep. János színházi titkár és pénztárnok (szül. 1783 május 19-én Chrudimban, megh. 1844 február 12-én Prágában) V volt a lelke. Stépánek termékeny tollával egymaga meg tudta alkotni ennek az egész színháznak az irodalmát. Számtalan drámát, vígjátékot, bohózatot és operaszöveget fordított olaszból és németből; eredeti művei közül a V legnépszerűbb a „Cech a Némec" („Cseh és némettt) czímű vígjáték lett, melyben kedvesen van feltűntetve Csehország két néptörzsének a régi jó világban való barátságos együttélése. Midőn e fáradhatatlan férfiú, a régi jó „kétnyelvűség" valóságos megtestesült eszményképe, 1824-ben a rendi színház társigazgatója lett, újra föllendítette az időközben egészen megszűnt cseh előadások ügyét, s az 1824 és 1834 közötti évtized vasárnap és ünnep délutáni előadásain nem kevesebb, mint 34 opera és daljáték, 89 szomorú- játék, színmű és vígjáték, összesen 22 szerző 123 darabja került színre. Az opera e műsorban igen fényesen volt képviselve, mert a német opera- személyzet nem szláv nemzetiségű kitűnő tagjai is szívesen közreműködtek e délutáni előadásokon, ha másért nem, igazgatójuk kedveért. Comet-Podhorská első énekesnő ez előadásokon méltó versenytársa volt Lutzernek. Még szebb napok látszottak a cseh színpadra viradni, midőn l842^bcn a Stöger igazgató eredeti terve szerint redoutenak szánt rózsaútezai színház