Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

354 művészetű kőfaragásnak e legkiválóbb, legterjedelmesebb alkotása a kapu ívmezőjében Krisztusnak kigúnyoltatását, tövissel való megkoronáztatását és fő jelenetként keresztre feszíttetését ábrázolja ; a támasztó pillérek gyámjain Ábrahám és Mózes alakja áll; egykor még számos más szobor is díszíté a kaput. További kiválóbb alkotás Szent Ludmillának a prágai György- kolostorban levő síremléke; a sír födelén a szentet ábrázoló alak fekszik, a mint kezeit imádkozva összekulcsolja ; a födél hosszanti oldalán levő öt-öt fülkét nyers alakítású, de későbbi átdolgozás következtében eredeti jellegük- ből kivetkőzött szentek foglalják el. Az ország kisebb-nagyobb templomaiban fönmaradt számos sírkő arról tanúskodik, hogy a szobrászat ez ága mind nagyobb valószerűségre törekedett, s ezzel kapcsolatban az eleinte sekélyen formált képmás jobban-jobban kidomborodó alakot öltött. A XIV. és XV. században háládatos föladatúl kínálkoztak a szobrászatnak a templom egyik fő díszeiül szolgáló szentségházak, melyek majd szekrényhez, majd merészen felszökő gúlához hasonlítanak, s támasztó pillérek, tornyocskák, mennye- zetek, ormók, keresztvirágok vannak rajtuk ékítésűl. A hazai és a külföldi mesterek egyaránt remekeltek a csúcsíves művészet e sajátos, jellemző alkotásaival. Legkiválóbb szekrényalakú szentségházak: a nachodi, az egeri, a schlani, a rakonitzi; gúlaalakúak : a kaurimi, a böhmisch-brodi, a pracha- titzi, a krumaui, a gangi, a nezamyslitzi, a kuttenbergi (a Szent Lélek templomában), a königgrätzi (a székesegyházban) és még számos. A hazai irány képviselője a gangi szentségház, mely a fölírás szerint Raysek műve ; ellenben az egeri szentségházat nürnbergi, a prachatitzit pedig dél-német fölfogás jellemzi. A kései csúcsíves művészet idejében a szobrászat a szó- széket is hatalmába keríté és Kuttenbergben, Prágában, Launban, Aussigban, Unterhaidban remek műveket alkotott. A kuttenbergi szószék mellett leg- érdekesebb a gangi már csak azért is, mert Raysek műve, noha egyfelől a rakonitzi szószék gazdagabb, más felől pedig kétségtelen, hogy a mester e téren nem mérkőzhetik az egykorú külföldi jelesebb szobrászokkal. A XV. század vége felé a prágai Tein-templomban fölállított oltármennyezet szintén arról tanúskodik, hogy Raysek mester nem volt kiválóbb szobrászi tehetség. A kései csúcsíves művészetnek valószerűen formált ágas-bogas díszítő módja a leghatározottabban és legtöbb csínnal érvényesült a prágai székesegyház Vladislav-féle oratoriumán és az ó-városi tanácsház híres toronyóráján. A szobrászat a XV. század második felében mind inkább a világi építés szolgálatába szegődött, a miről Lititz várkastély, a pürglitzi