Seite - 371 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

372 ábrázolásai tették az udvari művészet föladatát, mely az akkori tanulmányok és az irodalom iránya által elősegítve Prága falait átlépi és ellepi a kastélyok és a tanácsházak termeit, homlokzatát, tornyait és kapuit. Az udvari idegen művészek mellett a festők testületébe tartozó hazai erők is tevékenyek. A testület szabályai 1598-ban újból megállapíttatnak, sőt a festészet már 1595-ben szabad művészetnek nyilváníttatik. A cseh művészek közül nagyobb hírnek örvendenek bürglitzi Hutsky Simon és Kvétná Dániel Elek, a ki a prágai érseki kápolnát díszíté festményekkel. A cseh művészek egy felől a régi hagyományokhoz ragaszkodnak, más felől pedig alárendelik magukat a németalföldi és olasz művészetnek. Ezt lehet mondani úgy a prágai, mint a Prágán kivűl, a vidéken dolgozó művészekről és műveikről is. Déli Csehországban egész sereg művészszel találkozunk, kiknek nagyobb része a Rosenberg család szolgálatában áll. Műveiken könnyű észrevenni majd a németalföldi, jelesül a Spranger-féle iránynak, majd az olasz művészetnek a hatását. A Spranger-féle irány hatására jellemző példa a Rosenberg-kastély nagy termének festészeti dísze. A mytho- logiai csoportok, az emberi életből, a bölcsőtől a sírig, kölcsönzött jelenetek, valamint egy másik szobában a planéták ábrázolása egyaránt jellemző művek. Az ország többi vidékén is hasonlók a körülmények; a kiválóbb alkotások fölötte ritkák. Radous Mátyás chrudimi festő azonban mégis figyelmet érdemel; művei méltóan fejezik be a XVI. század folyamán Chrudimban kifejlett kisebb helyi iskolát. Valószínűleg Radous ecsetje alól kerültek ki az 1570-ik évi keletű cseh énekeskönyv festményei, melyek méltán sorakoznak Pulér legjobb művei mellé; kétségtelen hitelességű művei a Königgrätz városi, 1585 és 1604 között keletkezett, cseh nyelvű, pompás énekeskönyvek. Számos tanítványa is volt a mesternek, a ki a vidéki városi festőnek igazi és legjobb mintaképe. A bekövetkezett háborús idők szét- szórták a tanítványokat és korlátozták a mester tevékenységét, a ki hogy szülővárosától kénytelen ne legyen megválni, öreg napjaiban a katholikus vallásra tért. Meghalt 1631-ben. A vidéki városokban élő mesterek epitaphiumok készítésével is foglal- koztak, melyek rendszerint a halálra vagy a föltámadásra vonatkozó jelenetet s az elholtnak térdelő alakját ábrázolták. E szerény emlékeket a temetőbeli templomok, néha a városi templomok falaira, pilléreire, vagy a sekrestyébe akasztották föl. Maga Spranger sem tartotta méltóságán alúl valónak, hogy barátja, annabergi Peterle Mihály emlékének tiszteletére epitaphiumot fessen