Seite - 375 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

376 A friedlandi nagy hadvezér rendeletére keletkezett művek a XVII. század első felének az utolsó nevezetesebb alkotásai. A harminczéves háború nyug- talanságai, melyek e művészetnek oly sok emlékét pusztították el, egyúttal hirtelen elvágták a művészet további fejlődését. Azok soraiban, a kik nem akartak megválni őseik vallásától, vagy a kiket a körülmények kényszerítettek az ország elhagyására, számos tehetséges férfiú volt, köztük művészek is. Praehnoi Hollar Venczel, Csehország legderekabb rézmetszője, számüzött- ként Londonban folytatta művészetét; cseh-morva kivándorlott családból származott Kupecky János (Magyarországban, Bazinban 1667-ben született), a ki, mint Hollar, nem ritkán föl szokta említeni magáról, hogy „natione V V Bohemus". Kivándorolt családból származik závoritzi Skreta Sotnovsky Károly is, a ki utóbb a katholikus hitre tért és miután Olaszországban festővé képezte magát, visszament hazájába, a hol 1644-től kezdve élénk tevékenységet fejtett ki. Midőn a westfáliai békével nyugodtabb idők következtek, az elpusztúlt templomokban új oltárokat emeltek, melyek közül némelyeket a nevezetes esemény emlékeűl állítottak. Utóbb a katholikusok ismét elfoglalták a koráb- ban utraquista templomokat és a hívek azonnal hozzá is láttak a templomok megfelelő berendezéséhez. A mi megütközést keltett, azt már korábban eltávolították és a fordúlat tetemesen hozzájárúit, hogy a XV. és a XVI. századbeli művekből, kivált Prágában, majdnem semmi sem maradt fönn. A mindjárt 1648 után keletkezett oltárok jobbára egyfélék. Az oltárnak feketére festett és megaranyozott állványa építészeti tagoltságú és jobbára két emeletű; a fából faragott alakok nem barokk ízlésűek, mint a későbbi művek, hanem inkább a régibb hagyományokhoz alkalmazkodók, helylyel- közzel igen jók, sőt a legjobbak, a mit Csehország e fajban létre hozott. Ilyenek voltak azon oltárok állványai, melyek számára Skreta és kor- társai, példáúl Zimbrecht Mátyás és mások a képeket festették. Igazság- talanok volnánk, ha művészetükről képeik mai állapota után ítélnénk; e képek idővel elhomályosúltak, portól belepvék, s a mit az idő megkímélt, azt a hívatlan helyreállítók pusztították el. Skreta festményeit a leitmeritzi székes- egyházban a nap sugarai rongálták meg. A valamivel kevésbbé siralmas V állapotban levő kép ritka kivétel számba megy. Skreta olaszországi tartóz- kodása alatt határozottan az eklektikusok irányához csatlakozott, és nagy ügyessége, melylyel bármely festési módot elsajátított, kortársait bámúlatba ejté. A XVI. században és a XVII. század elején élt kiválóbb olasz festők