Seite - 489 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország II (2), Band 15/2

490 tenyésző anyag természetesen kiszorította lassanként az országból a régi cseh parasztjuhot, mert a parasztok aklaiban is a régi és a Merino-fajta finom gyapjas keverékei honosodtak meg úgy annyira, hogy ma már a régi cseh parasztjuh alig található valahol, s durva, bár épen nem silány gyapja jóformán ismeretlen. Azon számos törzsjuhászat közül, melyek Csehországban a Merino- tenyésztés virágkorában, a negyvenes években fennállottak, utóbb a tengeren- túli gyapjú versenye miatt sokat föloszlattak, vagy legalább nyájaik létszámát tetemesen leszállították, úgy, hogy az akkori 1,516.901 darabra rúgó állomány ma felére, vagyis 761.264 darabra csökkent. A gyapjú lehető legnagyobb finomságára való törekvés helyett, mely régebben a tenyésztők fő czélja volt, ezentúl az állatok nagyobb testsúlyát és a gyapjú sűrűségét kellett czélúl kitűzni. Ez irányban különben már a század elején tettek kísér- leteket rambouilleti juhokkal a vorliki uradalomban, melynek tulajdonosát, Schwarzenberg herczeget, még XVI. Lajos király ajándékozta volt meg saját rambouilleti jószágáról való eredeti anya-állatokkal. Kevéssel utóbb pedig I. Napoleon küldött egy egész nyáj rambouilleti kost, juhot és bárányt toscanai III. Ferdinánd főherczegnek Prága melletti jenci jószágára ajándékba. Minthogy a gyapjú árának folytonos csökkenésével ellentétben a juhhús ára kissé emelkedett, mindinkább arra irányúit a gazdák törekvése, hogy az állatok hízóképességét fokozzák s e czélból húsnak való angol juhokat hoztak be az országba, minők a Southdowns-, Cotswold- és Leicester-féle fajták, a melyek ivadékai ma mind jobban terjednek, holott a tiszta Merino- fajta mindinkább fogy s ma már a hajdan kiváló hírű törzsjuhászatoknak csak egy némelyikében van meg, nevezetesen a Schwarzenberg herczegek libéjitzi, a Kinskyek zlonitzi, a Lobkowitzok unter-beíkovitzi, Thun O. gróf zechuschitzi, Thun F. gróf peruci, Clam-Martinitz gróf smeőnai és Schönborn gróf lukavitzi jószágán. Csehországban mai napság a juh ép úgy, mint a szarvasmarha, mind- inkább istállóban való etetésre szorúl, minthogy a mezőgazdaságban mind jobban terjedő kapásnövény-termesztés egyre szűkebbre szorítja össze a legelőterületet. Mindazonáltal a juhtenyésztés koránsem mutatna oly roha- mos hanyatlást, ha Csehország népessége is annyira kedvelné a birkahúst, mint a nyugateurópai népek. Mert hiszen ezeknél is csak arra a csekély legelőre van a juh korlátolva, a mit náluk a mezőgazdaság még le nem foglalt, s mégis a legnagyobb igyekezettel adják magukat a juhtenyésztésre,