Seite - 27 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

27 Hogy is lehetett volna hozzáfogni a Duna szabályozásához, a mikor annak sem folyását, sem medrét, sem vízjárási és egyéb tulajdonságait nem ismerték kellőleg! Ezt tehát mind ki kellett előbb tanulni, hogy megállapít- ható legyen, hol mi a teendő. A magyar kir. helytartótanács e végből 1816-tól 1823-ig, később 1830-ban több rendelettel intézkedett a Duna folyam térképezése és vízrajzi fölvétele, valamint ezzel kapcsolatban a víz- folyás sebességének és a lefolyó víz mennyiségének meghatározása iránt, mely czélra egy külön Duna-térképező hivatalt állítottak föl. A Dunát az ausztriai Petronelltől kezdve egészen a Turn-Severinnél volt Traján-hídig úgy helyrajzi, valamint föld- és vízrajzi szempontból fölvették, árterét, medrét, vizének mélységét, vízszínének esési sajátságait kikutatták, fölmér- ték, folyásának másodperczenkénti sebességét s a különböző vízállásoknál medrében lefolyó víz mennyiségét meghatározták és általában oly kiválóan szakavatott munkálatot készítettek az egész Dunáról, a mely a technikai tudomány mai, sokkal fejlettebb korában is fényesen megállja helyét s becsületére válik Hieronymi Ottó igazgató mérnöknek, a térképező hivatal vezetőjének, valamint Vásárhelyi Pál hajózási felügyelőnek, a kik e nagy munka szellemi vezetői valának. 1823-ban kezdték meg e fölvételeket s 1840-ben készültek el velők teljesen, kiterjeszkedvén az egész Duna szabályozására. A felső Dunára vonatkozó fölvételek és szabályozási tervek 1830-ban elkészülvén, a magyar kir. helytartótanács 1831 július 5-én kelt rendeletével intézkedett a Duna folyam pozsony-gútori szakaszának szabályozása iránt, a mi 1,929.757 pengő forintra volt előirányozva. A szabályozást egyelőre Pozsony és Gútor közt 1832-ben, Gútor és Vének közt 1837-ben tényleg meg is kezdték, és pedig a túlságosan széles meder összeszorításával, a mellék- és fattyú-ágak elzárásával s a laza partok megerősítésével. S alig telt bele pár év, már a munkálatok folyama alatt tapasztalni lehetett e szakaszon a meder és a vízfolyás javúlását. A czél t. i. az volt, hogy egy fő medret létesítsenek, a melyben a hajózáshoz kellő vízmélység a legkisebb vízálláskor is biztosittassék. S ezt a czélt a szabályozás alá vett szakaszon csakhamar el is érték. A megkezdett munkát azonban nem fejezték be teljesen; bár egész 1845-ig serényen dolgoztak rajta s 1,275.000 pengő forintot belé is építettek. 1846-ban az akkori országos építési igazgatóság újabb terveket dolgoztatott ki a Duna szabályozására, mely terveket 1848-ban elő is terjesztették gróf Széchenyi István akkori közlekedési 4*