Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

Majorok mindenütt úgy, hogy az egész 900 négyszögkilométernyi járáson mindössze alig harmincz község van, ezek legnagyobb része is a járás szélein; Dombóvár, két vasútvonal keresztező pontja, a berkeiből emelkedő romok a Dombayak múltjáról beszélnek; Döbrököz, hol Henrik- bán hatalma után a Rozgonyiak, Szerecsenyek és Verbőczyek láttak jó és gonosz napokat ; régi várából egyetlen zömök szöglet áll, merőn tekintve a lábainál rohanó gőzgépekre. Fentebb Regöly szintén várromos hely; még fentebb az imént még jó ború, most szomorú és kopár Pinczehely, törökök, ráczok egykori vára; fönt a csúcsban más járás székhelye, Simontornya, melynek történeti szereplése a tornyot rakó Simon alországbíróval kezdődik, és a Laczkfiak, Garayak, stb. elvirágzása után a kurucz háborúk füstjében enyészik; és Ozora, itt állott egykor az Ozorai Pipò gróf kastélya, az olasz renaissance egyik remek alkotása, melyet Pipò gróf a híres Masolino freskóival ékített, melyet egykor a florencziek is megcsudáltak, s a melyeket ma már ne keressen senki; Ozorának ma már híresebbek népes és bajvívó búcsúi, mint nyomtalanúl eltűnt műremekei. A nyugati széleken Tótkeszi, a Nyáry család ős fészke Bedeg, Szántó, a zajos képviselőválasztásairól híres Szakcs, s lentebb az erdős I.ápafóxe 1 megkerültük a járást és emlékezetesebb helyeit, míg bent Felsö-lreget, Nagy-Szokolyt, Kő nyit, Kocsolát és Gyula-Jovánczát találjuk mindössze, és még egy pár kisebb községet. Kellő-középen áll Tamási, a járás székhelye; ennek tövében terül el az egyébként erdőtelen Tolnamegyének legszebb és legnagyobb erdeje, a tamási tölgyerdő, Somogy- ból mintegy átszakadva, s táplálva és rejtegetve nagyszámú vadjait. Ez a föld a somogyival egyező, s mint mondva volt, alacsony hegyek- kel ritkásan szegdelt hullámos dombozatú, gazdagon termő mezőség. Népe egészen magyar; s mint a föld, úgy a nép is a somogyival alkatban, színben, viseletben, szójárásban, életfoglalkozásban, erkölcsben rokon; erős, dolgos, kitartó, barátkozó, ingerlékeny, makacs s a végletekben szilaj. Az eddig ismertetett két terület tehát síkság és mezőség és magyarság. A kettő között a megye közepén déltől éjszakra terűi el a harmadik tagozat, az a Döbrököztől Simontornyáig nyúló hegyvidék, melyet a Kapós és a Sió, mint már említettük, A alakban kerít be. Ennek lejtőin és völgyeiben németség lakik, mely a föld mostohaságát szorgalmával és takarékosságával pótolva, termővé teszi a terméketlent, olajat facsarva a kopár dombokból is, melyeknek oldalain imént még a bor bővebben csordúlt, mint a víz.