Seite - 293 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

293 Az első sor igaz. Somogy a gyümölcs hazája volt már akkor, mikor a gyümölcstermesztésre másutt nem is gondoltak. De a másik sornak mi alapja van ? Mikor ezt a tankönyvet megírta s majdnem egy egész századnak örökül hagyta Losonczi István, ez a kitűnő úttörő tanférfiú, abban az időben % és még utána három évtizedig nem volt Somogyban egyetlen közép- vagy deákiskola sem; holott a reformátusoknak, a hol nagyobb számmal laktak, mindenfelé sűrűn voltak apróbb deák iskoláik. Az bántotta hát a szintén református vallású szerzőt, hogy somogyi nagy számú hitfelei, kik többi testvéreiktől elszigetelten s a tudományos központoktól távol élnek, csak nagy nehézségek árán eszközölhették gyermekeik felsőbb kiképeztetését. Nem volt kedvezőbb, — (hogy a kevés számú ágostai evangélikusokat ne is említsük,) — sőt még kedvezőtlenebb a majdnem háromszorta számo- sabb római katholikusok helyzete sem, mert, jóllehet a megye egyharmad részben papi birtok volt, mégis az egész megyében nem hogy püspökség, de a török pusztítás után még csak magasabb fokú papirend sem volt, mely némi udvart tartana, ipart, ízlést fejleszthetne, közművelődési czélokra gondolhatna is, áldozhatna is. Hiányoztak tehát a középiskolák hivatott és természetes fentartói, a magasabb klérus, és hiányoztak azoknak hivatott vezetői, a tanítórendek. Az andocsi, nagyatádi, segesdi és szigetvári Ferencz- rendiek nem foglalkoztak nyilvános tanítással, legfölebb ha földesúri udva- rokba juttathattak nevelőt vagy udvari káplánt. De alkalmas hely sem mutatkozott. Ebben az egész megyében, mint említettük, még a folyó század elején sem volt egyetlen város vagy városnak nevezhető hely, a melynek népessége elérte volna a háromezeret, s a mely- nek ereje vagy ösztöne lett volna valamely magasabb fokú képzés szerve- zésére. Legszembetűnőbb volt még Szigetvár, ez is Baranya-szélben, s ezt is csak vára s régi híre emelte. A megye székhelye, Kaposvár, maga is jobbágy- község, s a legnagyobb nevezetessége egy pár uradalmi épület és az egyetlen torony sisakján gyökeret vert hatalmas galagonya bokor volt, mely magával a toronynyal egyidősnek látszott. Falu, falu, apró falu, mintegy négyszáz apró népességű falu; erdők között, völgyek mélyén rejtekezik valamennyi. Az iszapba fúladt patakok széles nádasokká terűinek. Vadak itt is, ott is. Sok a falu, sok a kastély is. Néhol egy-egy faluban, a juhszélen, három- négy is néz egymással rendszerint farkas szemet. Ennek a nemességnek nem volt szüksége városra, mert fényűzési czikkeit az említett kivűl eső piaczok