Seite - 304 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

A somogyi nép építkezéséről szólva, nem szabad felednünk, hogy erdőséges és kőtélén vármegyében járunk, s ez a két tulajdonság meglátszik az építkezésen is. Igaz, hogy az újabb építkezéseknél, kivált mióta rájöttek, hogy a somogyi agyagot egy kevés fával kitűnő kővé lehet változtatni, s a téglaipar megyeszerte nagy fejlődésnek indult, mutatkozik a kényelem és csinosság. Előszoba, vendégszoba, tornyos nyoszolyák, padlásig rakott ágyneműkkel, kürűlpad helyett diván, a tálas fogason porczellán edények a régi mázos kancsók és tálak helyett: ez az újabbkori berendezés; a régiből csak a szellős tornácz kint, és bent a belső-somogyi nép királynői széke, a szövőszék maradt meg. Az ilyen házak kitűnnek, inkább kirínak a saját- ságos alakzatú ősi hajlékok sorából, melyek suta homlokzatú födelükkel s faoszlopon nyugvó tornáczaikkal, s egyetlen ablakukkal ridegen tekintenek az útezán járóra. Sok közöttük a vert falból épült, de ezeket a belső-somogyi 99 ember megveti mint tartatlanokat. Ü úgy építette házát, hogy talpgerendáin századokra szóljon, ha meg nem ég. Meg pedig nem éghet, mert nem épített rá kéményt, a mi kigyuladjon. Házát, ólait, pajtáját izmos tölgygerenda- alapokra fektette, ez alapokba tölgy oszlopokat vésett, az oszlopok közeit sövénynyel fonta be, és a sövényt betapasztotta sárral ; azután födélfát rakott rá és betetőzte ügyesen és csinosan jó melegtartó zsúpfödéllel. Kéményt nem rakott, mert úgy hideg lett volna a konyha. Az erdők megengedték neki azt a fényűzést, hogy kemény fával fűtse zöld mázas, ú. n. szemes cserép- kályháit. A ház előtt faoszlopokon nyugvó tornácz, és tornácz az útezára néző homlokzat is, szintén faoszlopokon, a megnyújtott tető védelme alatt. Csinosabb építkezésnél úri ember ezt verandának mondaná; a somogyi ember pitarnak (pitvar) nevezi, és vasárnap délutáni társalgónak használja. Nagyobb gonddal, sőt fényűzéssel építette pajtáját szintén tölgy-talpakra és oszlopokra, tölgyből fűrészelt vastag deszkákkal — borona — falazva, jóval magasabbra, tágasabbra és szellősebbre, mint lakóházát, mert összes takar- mányait ide rakta be. A pajta végiben áll az istálló, némelyikben a magyar paraszt czímere, a négy ökör; tehén a legtöbbjében párosával, és ló vala- mennyiben, ép testű, jól tartott fajlovak, melyekre kevély a somogyi ember. Hogy ne ! Somogyban volt a legelső lófuttatás a hetesi gyepen ; és a pestieken is nem egyszer nyert az aszalói\ jádi\ hetesi és pulai ember. Az istálló végén a rendszerint tágas takarmány- és konyhakert, és a kertben gazdag tenyészet között méz a nádfedeles méhesekben, melyekből a kaptárokat hajdinavirágzáskor a mezőre szokták vinni. És méz a fákon: a körte, az