Seite - 407 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

407 több pontján. Mint asztali víz igen kedvelt a németkeresztúri. Ez alkalikus, meglehetős sok szabad szénsavat tartalmazó víz, melyet Rudolf-forr ás néven nemcsak a megyében, hanem a székes fővárosban, de még Ausztriában is szeretnek inni. Gyomorhurutnál igen jó szolgálatot tesz. Egyebütt is fordul- nak elő savanyúvíz források a hegyes vidéken meg a Fertő partján, de ezek csakis a közeli környéken ismeretesek. Az összes sopronmegyei hegyvonúlatokat jellemzik az aránylag rövid, de azért meredek és mély harántvölgyek, melyek a fő gerinczet oldalvást « számos kiszökellő meredek előkúpra tagolják. Számos ér és patak siet e völgyeken alá, hogy egyfelől a Fertőbe és az ezzel kapcsolatos Hanságba ömöljenek, másfelől a Répczével egyesüljenek. A Rozália- és Lajta-hegység nyugati oldalán eredő vizek a Lajta folyóhoz törnek alá; a keleti oldalakon eredő vizek egyik fő ere a Vulka patak. Ez a Rozália-kápolnától éjszakra, a Fraknó várra vezető út mellett levő Blankeleiten-Brunnennak nevezett bő forrásból ered és egészben véve délnyugatról éjszakkeletre folyván, az Okátói éjszakra fekvő tómalmon túl a Fertőbe szakad, hol századok alatt az okai lapályt alkotta meg, mely tagolatlan félsziget gyanánt nyomúl bele a Fertőbe. Útjában a Rozália-hegységből jövő, továbbá e hegység éjszaki és a Lajta-hegység déli vége közt elterülő dombvidékből fakadó, nemkülönben a Lajta-hegység délkeleti lejtőjén lefolyó, valamint a kertesi dombcsoport és a ruszti dombhát közt levő dombos vidékből eredő patakokat és kisebb víz-ereket gyűjti magába. Teknője választja el a Fertő-melléki dombhátat a Lajta-hegységtől. E teknőtől délre ered a Rákos, mely keresztül törvén a Fertő-melléki dombháton, szintén a Fertőbe szakad. Maga a Fertő hazánknak legnagyobb tava a Balaton után. Sopron- és Mosonmegyék közt terűi el egy széles, hosszúkás medenczében éjszaktól dél felé. Legnagyobb hoszsza 36 kilométer, legnagyobb szélessége 15 kilo- méter, legkeskenyebb a közepe táján, hol csak 6.5 kilométer. Legnagyobb vízálláskor területe 335 négyszögkilométer, tengerfölötti magassága pedig 116 méter. A Fertő határozottan alföldi tó jellegű, feneke igen egyenletes és vize igen csekély. Átlagos mélysége 1—2 méter közt váltakozik. Legnagyobb mélysége az 1883- és 84-iki években volt, a mikor eddig a legmagasabb vízállását érte el, a Ruszt és Nezsider közötti szakaszban 4 méter, a Ruszt és Rákosmenti szakaszban 3 méter, attól délre pedig csak 2 méter. Ma már annyira leapadt, hogy bárhol keresztül lábolhatunk rajta.