Seite - 173 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

173 A fónév is felötlö eltéréseket mutat a két nyelvjárásban. Éjszakon nemcsak az erós genitivusi, hanem a dativusi végzetek is még az éló nyelv- tudatban gyókeredznek; ellenben délen a genitivust vagy mellózik, vagy korúlírással jelzik, az egyes számú dativus e-je pedig, valamint a többes nominativusé és accusativusé is elmarad. A Szudetek vidékének tájszólásai között a Kuhlándchené mutat saját- szerúségeket. Mássalhangzói jellegét megkülönbözteti a lágyítás, a szájpadlási /, a szóvégi ^-nek és <5-nek hehezése, meg az, hogy egyes esetekben az r helyébe j lép: pl. friesen = frieren, geióse = verlieren, nemkülönben a ¿-nak 2-vel fólcserélése: kwinge = zwinge. Az r majdnem teljesen magánhangzóvá olvad; torokhangú jellege az age-ból összevont alakokban, minók a „klage, mag, schlage, taget" helyett ejtett kloer, moer, schloer, fort, túnik ki leg- inkább, a melyekben szinte valami bizonytalan r-féle hangot vél az ember hallan i. A lágyítás is meglepó kóvetkezmények okozója. Igy az eredeti moncher-ból, a mely a sziléziai hegységben még hallható, az n-et kiséro j magánhangzóvá (z-vé) válása és az n kiesése folytán moicher — mancher lesz. A magánhangzó-változás ellenben gyakran épen fordított úton halad, a mennyiben a kózbensó kettós magánhangzók elsó eleme a magán- és mássalhangzó kózótti határ szélén áll: így miet, iem, Hieml, huoch, Puotter a sziléziai m'et, eim, Heiml, houch, Potter (Puitter) alakokkal szemben. A magánhangzóknak mélyebbekké válása itt még tovább haladt elóre; így a róvid a-1 a rá kóvetkezó torokhang sem órzi meg az o-vá változástól. Az n mélyító hatása az ily alakokra is kiterjed, minók gunk, funk, hunk — ging, fing, hing; az ö és ü „Umlaut"-ok ellenben majdnem teljesen hiányoz- nak, mint grun, kühl grün, kühl, "vagy megkülónbóztetés nélkúl ie áll helyókben: Diener = Dórner, ieber — über. A ragozásbeli n elmarad, de a sziléziai a a fónévi igenévben már, majdnem csupán a népkóltészet sajátja. A sziléziai nyelvjárást jellemzó szóvégi e a fónévi alakokban itt hiányzik; még a nónemú fónevek egyesszámában is elesik ez e s csak mint a tóbbes- szám jegye él még: egyesszám Blum, többes Blume. Mindezen sajátszerúségek mellett azonban a Kuhländchen nyelve is a „Rübezoil"-énak ismerszik fól. Mig az ország éjszaki és déli részének nyelvjárásai, kivált megkülön- büztetó jegyeik egészét tekintve s a nyelv zenei elemeit és hangsulyozását is számba véve, két egymástól élesen elválasztott nyelvterület egyediségeinek mutatkoznak: addig a nyelvszigeteken számos átmenettel és bajosan osztá- lyozható keveredési jelenséggel találkozunk. Nemcsak a felnémet nyelv