Seite - 214 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1
Bild der Seite - 214 -
Text der Seite - 214 -
214
találná ki, annak maga a lovas mondja büszkén : „Nézzétek csak, emberek,
nézzétek, mily büszkén tartja a lovam a fejét, mily büszkén hajtja jobbra
a fejét, mert szép az én babám, mint az irott kép!"
Még jobban ragaszkodik egymáshoz lovas és ló a hadi szolgálatban.
A szülófóldjétól távol, idegen nép kozt éló katona egyetlen ószinte és hú
barátját látja a lovában. Fáj is neki a szíve, bogy paripáját a hosszú mene-
tekkel úgy meg kcll zaklatnia. E sajnálatának úgy ád kifejezést, hogy magát
a lovát szólaltatja meg panaszló bangon : „Barna lovacskám, mért vagy oly
szomorú, mondd, mért vagy oly kedvetlen? Tán nehéz a szerszám vagy
az aezél kardom?" „Nem a szerszám, nem is a kardod nehéz nekem, de fáj
a sarkantyúd, mely az oldalamat szúrja. Mind a két oldalam csupa seb,
óssze-vissza van szurkálva a sarkantyúdtól". A katona tábori életének fáradal-
mairól szóló dal nem feledkezik meg hú bajtársáról, a lóról sem : „Tágas
mezóben sehol egy csópp víz, a mivel a katona lovacskáját megitathatná!"
Ha pedig a vitéz a csatában elesik, mellette áll hú fekete lova s a lábával
kapargálva gyászolja.
Az állatvilágból még kivált az énekló madarak szerepelnek állandóan
a morva népdalban. Fogadott vagy akár fogadatlan kóvetként is rendesen
a- madár viszi meg az egymástól elvált szeretók üzenetét. A madaraknak
panaszolja el az ember bánatát s az ó részvétüket kéri. Mikor a lakodalmas
menet a templomba indúl, arra kéri kiséróit a menyasszony, hogy ne a
falún, hanem a zóld ligeten át menjenek, hogy a fülemile dala is ünnepelje
menyegzójét; a sírjában nyugvó halott pedig azt panaszolja legkeservesebben,
hogy nem hallhatja tóbbé a kedves madárdalt és a kakuk szavát.
Egy igen csinos dalocska a karvalyt szólaltatja meg, a mely elpana-
szolja testvérének, az ólyvnek, hogy az emberek agyonverték a nóstényét
s elpusztították a fészkét; az ólyv erre azt a tanácsot adja neki, hogy az
erdó mélyén rakjon fészket, távol az út szélétól, a hol jó és gonosz emberek
járnak vegyest. Bensó részvéttel szól egy más dal az ózvegységre jutott
anyafürjról, a melynek ószszel a fiókáival el kcll hagynia a puszta tarlót
s a Dunán tul lévó idegen országba kell vándorolnia. Még a kemény szívú
vadász is megszánja a sólymot, mely kegyelmet kér tóle az életének, hogy
kicsikéi árván ne maradjanak.
De az élettelen természet: a nap, hold és csillagok, a folyók, patakok
és források, fák, cserjék és virágok is a legbensóbb érzelmi kapcsolatban
állnak az emberrel e dalokban.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Morvaország és Szilézia (Morvaország)
- Band
- 17/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1897
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 16.93 x 21.95 cm
- Seiten
- 410
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch