Seite - 259 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

259 ekét kell a tavak víztükrén végighúznia, mi közben egypár ördög szúntelen azzal nógatja és üti-veri, hogy: „Bíte toho Ttinkla, az by voda zblunklal" (Üssétek a Tunklt, míg a víz fol nem locscsan!) Mikor az özvegye egyszer e szornyú fogatot meglátta s azt kérdezte az urától, hogyan segíthetne rajta és miként lehetne a szenvedó lelkét megnyngtatni : Tunkl azt felelte, hogy az ó lelke addig nem leihet nyugalmat, a míg az ó parancsára emelt gátak minden egyes köve oda vissza nem kerúl, a honnan vették. Mint ez, úgy még több monda is a jobbágyi sulyos terhek idejében gyökeredzik. Régibb mondák is korszerú átalakúláson mentek át ez idószak- ban, mint pl. a már említett Jeímínek-monda is. Ennek egy, kivált a wischaui kornyéken még éló változata szerint ugyanis a Jeémínek édesanyja az ura kegyvesztését azzal idézte eló, hogy a robot terhe alatt nyogó parasztságnak pártját fogta; Jeímínek e mondában titokzatos módon érintkezik a néppel s varázskOpenyével láthatatlanná tudja magát tenni. A földesüri tórvényszék a jobbágyság folbújtójának tekintette ót s évenként kétszer az egész kornyéken elrendelt házkutatással igyekezett a nyomára jutni, a mi azonban soha sem sikerúlt. Késóbb e titokzatos mondai személyt a morva parasztnép fejedelmi folszabadítójával, a füldmíveló osztályt annyira megbecsúló s jobbágyi terhei alól fölmentö II. József császárral azonosította, ki fóleg Morvaország közepe táján él mythikus ködbe burkoltan a nép hálás emlékezetében. Az egyes helyek neveit magyarázó mondák kozúl talán legismertebb az, mely a Blansko melletti Mazocha borzalmas fenségú szakadékának a nevéhez fúzódik. Ez a monda egy gonosz mostohaanyáról (csehúl macocha) regél, a ki mostoha gyermekét e szakadékba álnokúl letaszította; a gyermek azonban csodálatos módon megmenekúlt s a szornyú tett kitudódván,- a gonosz nót ugyanazon büntetéssel sújtották, a melyet mostohagyermekének szánt volt. A morva- és esehországi, valamint a magyarországi tótságon éló szlávoknak egyazon törzshöz tartozását a helyekhez kötött mondáknál sokkal inkább tanúsítják a mes/k, melyek legnagyobb része az egész cseh-szláv néptorzs közös kincse s így átnyúlik az ország határain. Itt-ott azonban az ország keleti részének lakosságánál a sajátszerúen magyarországi tót niesék részleteinek erósebb drámai színezetével egyezó vonásokat is találunk. Viszont a nyugati országrész meséi meg inkább a csehországiakhoz hason- lítanak, a melyekben az elmeél, humor és szatira uralkodik inkább. Morva- ország tehát, mint sok más néprajzi tekintetben, meséi dolgában is kozbülsó kapocsúl szolgál a cseh királyság és a magyarországi tótság szlávjai közt. 33*