Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

272 mind jobban kiemelkedik csupán fóvárosi jellegéból s mind kózelebb áll ahhoz, hogy az egész ország zenei kiképzése ügyének szolgáljon, midón tantervében úgy a gyakorlati, mint az elméleti zcnetanítás színvonalát szúntelen emelni tórekszik s kóvetkezetesen azon czél felé halad, hogy valódi zenemúvészeti conservatoriummá fcjlódjék. Másik irányú múkódést hangversenyeivel fcjt ki az egyesúlct, nagyobb zenemúveket adván eló évenként rendesen négyszer s ezenkivúl alkalmilag tóbbszór is. Az eddig elóadásra kerúlt zenemúvek három évszázadot ólelnek fól s Palestrinával kezdódve és Scarlattit, Tartinit, Viottit, Cimarosát és Paisiellót nem mellózve a jelenkorig terjednek. A tóbbnyire valamely nagy nyitánynyal kezdódó elóadások fó darabjai rendesen symphoniák vagy ora- toriumok s más zenekari múvek voltak, melyek kózúl a tisztán egyházi jellegúek sinesenek kizárva. De drámai zenemúveknek nem szorosan színpadi fóltételekhez kótótt részletei is keríiltek egyes esetekben elóadásra. Vegyes és nói énekkarok is szereztek a músornak némi változatosságot. A kamara- zenét azonban kevéssé múvelték, minthogy 1867 óta úgyis szándékban volt ennek a számára külón egyesúletet alakítani, mely végúl létre is jótt. Most pedig az ország más kiválóbb városainak zenei állapotát kivánjuk ismertetni. Ezek kózt az elsó hely Olmützot illeti meg, minthogy ott kedvezó fóltételek mindenkor élesztették és ápolták a zenére való hajlamot. E fól- tételek kózé tartozik a városnak majdnem az ország szívében való fekvése, továbbá az, hogy érseki székhely és dúsgazdag káptalanja van, nemkülónben az ott sokáig fónnállott fóiskola, melynek tanúlói már a város kietlen kórnyéke miatt is inkább a társas mulatságokban s azok kózt elsó helyen a zenei elóadásokban kerestek szórakozást; ide sorolandó még a zeneügyet támogatni mindig kész városi hatóság is, mely városi zenekart szervezett nemcsak a Szent Móricz plebánia-templom szolgálatára, hanem a színházi zene ellátására is. Hatalmas lendúletet nyert Olmütz zenészete Rudolf fóherczeg bibornok-érsek által, ki 1788-ban született, s 1819-tól 1831-ben bekóvetkezett haláláig viselte e méltóságot. A fóherczeg maga is zongorajátszó és gyakorlott vezérkónyv-olvasó volt; szerzeményei is vannak s neve elválaszthatatlan Beethoven lángszellemétól, mert ó is egyike volt a bonni mester azon pártfogóinak, kik ót évidíjjal állandóan Ausztriához fúzték. Ezért való háláját Beethoven D-dur Opus 123 (Missa solemnis) czímú miséjének ajánlásával rótta le. E mise a fóherczegnek az olmützi érseki székbe való beiktatása ünnepére volt szánva, de a mester csak 1822-ben készúlt el vele, s a mú