Seite - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

398 rézból trébelt és megaranyozott kcreszteló medencze, mclyet Seidenbergi Seidenmcltzer Jakab iglaui patricius 1599-ben ajándékozott az ottani Szent Jakab plebánia-templomnak. Alakjára nézve nyolczszögö talpon álló kehely- hez hasonlít, a tulajdonképeni medencze nyolcz mezójét ó- és újtestamentomi jelenetek, fodelét allegoriák, az ajándékozónak nem teljes czímere és egy iratszalag díszítik, a mely utóbbin I. S. Z. H. B. betúk vannak, a lábát pedig ékítmények és álarczok borítják, melyck Wechter György (1564—1619) nürnbergi festó és rézmarató tervrajzainak jellegével bírnak. Az Iglau melletti Pirnitz helység plebánia-templomában levó, szintén vörös rézból trébelt és serleg alakú kereszteló medenczének bronzból öntött fatörzs alakú lába van, melyre kígyó tekergódzik, fodelét Waldsteini Brtnicky János foldbirtokos (1570) és neje, Kunstadti ZajimaC Katalin czímere díszíti. Egy 1598. évi okírat szerint a kereszteló medenczét több más tárgygyal együtt ók ajándékozták a templomnak. Ennek a kereszteló medenczének alkata és díszítménye szintén a német kis-mesterek tervrajzaihoz hason- lítanak. A brünni minorita templomban ma is használatban van egy szintén vörös rézból trébelt, ezüstözött, tekintélyes antipendium, a melyen Ker. Szent János szenvedése és fejvétele ábrázoltatik. Említésre méltó trébelt munka az az 1700 korúl készúlt, sárkány alakú vízhányó, mely a brünni régi országház udvarán van; egykor meg volt aranyozva, s ma az egyedúli fonmaradt példány. A kozép-korban a bronzontó múvészet és a czinóntó kézmúvesség részben találkoztak, a mennyiben a bronz- és a harangontók jobbára czin- öntök is voltak. A czinnek általánosabb használata Európában a XIII. század- ban kezdódik, a mikor a fa edényt lassanként kiszorította a czin edény. A czinöntö kézmúvesség Morvaországban a XIV. században a fejlettségnek magas fokán lehetett már, mivel a brünni czinontóknek 1387-böl való s Jost és Prokop órgrófok által megerósített szabályaiban vésett ábrázolásokkal, versekkel és betúkkel díszített edényekre, valamint az edények gondos meg- vizsgálására és bélyegzésére vonatkozó határozmányok vannak. A mesterek, a kiknek neveit ma ismeijük, a XV. században Olmützben éltek; ezen idóbeli múvek nem maradtak fonn, de szép számmal vannak a XVI. századbeli e fajta emlékek, a midón nemcsak a háztartás, hanem a czéhek számára is sok czin edény készúlt. Csak egy ilyen tárgyat említünk fol, t. i. a raigerni plebánia-templom kereszteló medenczéjét. Ennek három lába golyót markoló állati karmokkal végzódik; a medenczén kórúlfutó övet Krisztusnak és a