Seite - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

558 munkások az utolsó, az ú. n. Bnagyu és kiválóan dús magú kéve kalászaiból koszorút kötnek. Ezt a szalagokkal s búzavirággal, pipacscsal, konkolylyal és szarkalábbal, stb. díszített koszorút a legifjabb munkásnó, vagy a legidósb munkás azzal a kivánsággal nyújtja át a gazdának, hogy az aratás jól fizessen és a jövö esztendei termés is jó legyen. A legközelebbi vasárnapok vala- melyikén a gazda a cselédségnek szabad ég alatt mulatságot rendez, a melynek alkalmával a szérún is tánczolnak. A jauernigi kerúletben a „ tyúk- kaparó" (Hühnerscharre) a kedvelt táncz, a melyben a tánczolók a tyúkok kapargálását utánozzák a lábukkal. Kisebb gazdaságokban is megvendéglik a munkásokat arató-uzsonnával, a mely kalácsból, kávéból, sörböl és pálin- kából áll. Kevésbbé módos gazdáknál az aratási kalácscsal is beérik, melyet az utolsó szekér gabona beszállításakor osztanak ki a cselédség között. Az aratás befejeztével van a búza-menyasszony ünnepe. A falu cseléd- népe kózúl egy szolgalegény, meg egy szolgáló leány menyasszonyi és vólegényi díszbe öltözik. Délutáni öt óra tájban az egész „lakodalmas" menet zeneszóval a korcsmába vonúl. Egy ökörfogatü lajtorjás szekéren, a mely kalászokkal és virágkoszorúkkal van folékesítve, viszik a meny- asszony kelengyéjét. A vólegény s a menyasszony lóháton követik e szekeret, s a cselédség menete követi óket. A korcsmában aztán vig tánczmulatság fejezi be az ünnepet. Az említett, valamint a többi ünnepek is lakomákkal kapcsolatosak, a melyeken az évszakhoz illó, vagy ósi pogány szokásokra emlékeztetó ételeket esznek. Márton napján pl. a jobb módú gazda asztalára mindenütt libapecsenye kerúl. A karácsonyesti eledelek kôzé tartozik a petrezselymes vagy szilvás leves, a darakása, fonott kalács, méz, dió és alma. Farsangkor zsírban kisütött fánk, húsvétkor pedig kerek sárga kalács járja. Mindezek azon áldozati étkek elhalványúlt emlékei, melyeket valaha az ósi istenségek- nek mutattak be. De egy évszakban sem lakmározik a módosabb gazda oly dúsan, mint a templomi búcsú alkalmával. Ekkor reggelire és uzsonnára jó kávét s kalácsot, ebédre pedig okvetetlenúl metéltes levest tálalnak fól, mely után gyakran ótféle húsétel is következik ; még pedig : fótt marhahús torma-mártással, savanyú káposzta kolbászszal, sertéspecsenye káposzta- salátával, liba-, kappan- vagy kacsa-pecsenye almapéppel. Boros, sörös és pálinkás poharak vegyest állnak az asztalon, s a szíves házigazda szorgalmasan töltögeti óket, nem fáradva bele vendégeinek únszoló kinál- gatásába.