Seite - 580 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

à 80 Ezzel kapcsolatos egyebek közt az is, hogy az új-felnémet -en végszótag helyébe általában a nyilt a lép, a mi Nagy Frigyesnek annyira tetszett, hogy állít'ólag komolyan fontolóra vette, nem lehetne-e az irodalmi nyelv szintelen e hangját ezzel az a-\al helyettesíteni. Míg az egyszerú szavakban e hangsuly- arány az uralkodó, addig ôsszetételekben a kilélekzô hangsuly oly erôsen kiemelkedik, hogy az ôsszetett szd második tagja gyakran egészen el is veszti a gyokér-magánhangzóját, példáúl : Senwet (Sonnabend); sdt még az is meg- tôrténik, hogy egy-egy ily kéttagú alapszdból szdtagképzóúl nem marad egyéb egy-egy folyékony mássalhangzdnál, mint ebben : Ârpl (Erdäpfel). A mássalhangzdk a fel-német hangfokon vannak. Csak a legfélreesôbb vidékeken hallani még elszórtan egy-egy öreg ember szájábdl az al-német- hangfok egynémely maradványát. így a Bielitz kôrnyéki nyelvszigeten az el nem mozdúlt tenuis t-1 hallani a 2 helyett az etta (jetzt) és a gesott (gesetzt) szdkban ; holott a c/i-nak ¿-ba vald al-német átmenete a Nokwr (Nachbar) és Valka (Veilchen) szdkban egészen általános. A bajor-osztrák nyelvjárással ellenkezôleg a sziléziai a tenuisnak a mediától vald éles megkûlônbôztetésével tér el jellemzden. Sôt egész sor ajak- vagy foghangon kezdôdô szdban még az új-felnémet media ellenében is megtartja a régi tenuist, így : Puckel, tumrn („Buckel" s „dumm" helyett); ellenben megforditva d\an / helyett a doli (toll), Dromml (Trommel) és más szókban. A torokhangok sorában e jelenség csak t eldtt általános, mint pl. gesakt (gesagt), gelekt (gelegt), a mely esetben a torokhang különben többnyire egészen kiesik : geset, gelet; egyébként azonban csak kivételes, nevezetesen ebben kaga (gegen). Szó belsejében a b gyakran átmegy a megfelelô fúvd hangba : lawa (leben), s elvétve megforditva is a » ¿-be: Vorbrik (Vorwerk). A pf szókezdetben rendesen /-vé változik : Fard (Pferd), a szd belsejében és végén pedig p-vè : Oppl (Apfel), Kôp (Kopf). A t-re megelôzô l majdnem mindig lágyítóan hat: halda (halten), gyakran az « is: hender (hinter); Jauernig kôrnyékén pedig ily esetben a foghang kiesik s e miatt a megeldzö magánhangzd meg- nyúlik: hâla (halten). Hangerôsbôdés következik be a ^-nál: sich (sieh), hecher (höher); az sch-nél l és n után : foltsch (falsch); végúl pedig az j-nél, mely nemcsak az irodalmi nyelvben is szokásos esetekben, hanem r és gyakran még p után is sch-sé lesz. A legnagyobb változatosság természetesen a folyékony hangok ejtésében mutatkozik. Az r magánhangzók után, kivált a fôhangsuly hatása alatt gyakran bele vész a szomszédos zôngébe, a mi sokszor kettóshangzó képzódésére ád alkalmat : Wvot (Wort). Az j-szel valö