Seite - 586 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

586 általános városias öltözetnek engedi át, melyet a lach vidék kdszénbányáiba seregló idegen munkások is mindinkább terjesztenek. Ellenben már goralok, a sziléziai Beszkidek lakói, kik többnyire a lengyel nyelvet beszélik, talán még századokon át is meg fogják drizni ósi viseletüket, már csak azért is, mert igen kevésbe kerúl, a sziléziai goraloknál szegényebb népség pedig nem sok van a foldkerekségen. Jd hegyi levegdjén és tiszta forrásvizein kivúl, a melyek csodálatosképen edzik testi erejét és egészségét, alig is van a goralnak egyéb földi java ; mert a mostoha hegyvidék foldjének terméketlen volta miatt a goral szúkos élelme rendszerint pusztán tej és burgonya, vagy burgonya és káposzta. Sokszor hdnapon át sem kerúl gabnakenyér a goral kunyhójába, (húsrdl meg épenséggel szd sem lehet); s a szegény hegylakdnak ily sanyarú táplálék mellett is szorgalmasan és megfeszített erövel kell dolgoznia. Vannak ugyan kivételesen a goralok közt is egyes jobbmddúak, kivált a nagyobbacska birtokú földes gazdák között. Az ilyeneknél a háznép már reggeli négy-ot drakor talpon van, a férfi- és ndcselédek ellátják a marhát és a pajtákban tesznek-vesznek, a gazdasszony pedig reggeli kilencz dra tájáig megfözi a reggelit, a fó étkezést, a melyhez úgy tiz dra felé ülnek. A nagy asztalra driási tálban káposzta és burgonya kerúl; amazt a jobb kézben fogott kanállal, emezt pedig a baLkézzel szedik ki. Az étkezést forralt tejjel végzik. Néha némi változatosságúl elsó étek gyanánt tápláld árpa-kása vagy leöntött burgonya is szolgál. Vasárnap, de ekkor sem mindig, hús (többnyire disznóhús) is kerúl az asztalra. Az éteksort most is káposzta és burgonya kezdi, erre következik a leves, mely után a gazdasszony a puszta kezével osztja ki a húst, s ezt csemegéúl, kint valamely csöndes zugba elhúzddva költi el ki-ki nagy áhitattal. Délutáni háromkor van az ebéd, mely a reggeli- nek ritkán fölmelegitett, többnyire hideg maradékaibdl, tejból és burgonyábdl és szintén hideg ldbabból meg szilvából áll. A vacsorát esti kilencz és tiz között melegen tálalják föl s ez megint csak tej és burgonya. A goral sokféle kézmúvességhez ért. Egyszerú lábbelijét játszva készíti el, kiszabván egy darab disznöbört s azt azon mód a lábára csavarja. Egy másik darabból meg szíjat hasít hozzá s azzal a lábára fúzi bocskorát (krpce). Széles, fehér házivászon gatyáját börövvel szorítja a derekához, hosszú szörü raczka juhainak gyapjából pedig készíti a gunia nevú sótétbarna, bó, térdig éró abaposztd kabátot. Ennek a hímzésében engedi meg a goral magának egyetlen fényúzését. Fejét széles karimájú, nehéz nemez kalap (strzechacz) födi.