Seite - 625 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

62é kik szerencsétlen sorsfordülat kôvetkeztében szép vagyonukat teljesen elveszi- tették. Az ârvasâgra jutott gyermeket jöval idösb bâtyja, Jözsef, vette magâhoz és gondos nevelésben részesitette. Maciejowski a kraköi, boroszlöi, berlini és göttingai egyetemeken szerezte tudomänyos kiképeztetését, kivâlt régiségtani és jogtudomânyi tanûlmânyoknak szentelvén idejét. 1818-ban a varsöi lyceumban a régi nyelvek tanâra lett, a kôvetkezô évben pedig az ugyanott ujjâszervezett egyetemen a römai jog tanâri székére nevezték ki. Errôl 1830-ban lelépvén, a polgâri tôrvényszéknél biröi âllâst nyert, utöbb pedig tanâri pâlyâjât a varsöi röm. kath. egyhâzi akadémiân, mint az ö-kori irodalom tanâra fejezte be. Nyugalomba vonûlvân, teljesen irodalmi munkâs- sâgânak szentelte magât, mig 1883 februâr 10-én a halâl el nem ragadta. Maciejowski a szlàv jogtôrténeti régiségek legjelesebb buvârainak egyike. A mi a sziléziai lengyelek nyelvjdrâsât illeti, — kiket mâr Gdacius Âdâm (megh. 1688-ban) nem egészen helyes irâsuk miatt vizipotydkok-nak nevez, — e nyelvjârâs tôrténelmi fejlôdés eredménye. De még e szuk területen és az egyes tartomànyrészek szoros kapcsolata mellett is hârom ârnyalatât lehet a nyelvjârâsnak megkülönböztetni : a hegyvidékiekét, a sikfôldiekét és az e kettö közötti hatârvidékét. A tösgyökeres hegylakö a maga elszigeteltségében idegen hatâsoknak kevésbbé lévén kitéve, még ma is szâmos ö-lengyel s az irodalmi nyelvbôl mâr kihalt kifejezéssel él s tisztâbban megôrizte nyelvét ; mig a vârosok és a hatârszéli helységek nyelvjârâsa mâr idegen elemekkel van keverve. Minthogy e nyelvjârâs teljes képét ily szuk téren ûgy sem adhatnök, itt pusztân a legjellemzôbb sajâtszerûségek kiemelésére szoritkozunk. Az irodalmi nyelv hangrendjétôl valö eltérések kôzé tartozik az a-nak 0 felé hajlö ejtéséhez valö ragaszkodâs az ily szavakban, mint pon (pan helyett), zomek (zamek h.) ; tovâbbâ ugyanannak e vagy i hanggâ vâltozâsa, mint dowej = dawaj, liskowy — laskowy; nemkülönben a szôvégen valö elejtése, pl. ztetn = ziemia. Az i hang e-vè vâltozhatik, vagy el is veszhet, pl. jegta (igla helyett), konczyna (kotiiczyna h.). Epen igy az e meg i-vë vâltozik, vagy kiesik, pl. mojigo = mojego, wanielik = ewangeiik. Az o gyakran ¿-vâ lesz, vagy a következö szötag magânhangzôjâhoz illeszkedik, mint dôlni = do/ni, putnôè = pomôi. Az ç és q orrhangok kiejtése nem egészen helyes és a szôvégeken vagy figyelembe se jönnek, vagy tiszta magânhangzôk lépnek a helyükbe, mint pl. dziecie, vagy dziecio == dzieciç; vagy pedig rf-vâ vâltoznak, mint dzwignôé = dzwignqé. Megforditva pedig 79