Seite - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

290 vôlgyekben az alfôldiekkel vetekedó marhacsordák legelnek. A holiosi, ürményi, bucsányi uradalmak nagy gondot forditanak tiszta fajok tenyész- tésére; ûjabb idôben a tarka svájczi és tiroli fajt honosították meg az cddig használt hollandi helyett. A Zsitva mellékén bivalyok is vannak. Bár a vittenczi, ürményi, bucsányi és bodoki uradalom külónósen úzi a lótenyész- tést, a három utóbbi versenyistállókat is tart fônn és a bodoki csupán tiszta fajú lovakat tenyészt: mégis jóval kevesebb e megyében a ló, mint a szarvasmarha. Pedig e nép is szereti a lovât. Tenyésztésével Ersek-Üjvár üzlctszerúleg foglalkozik ; jó magyar lovakat tenyészt Farkasd, Negyed, Királyi, Hosszúfalu és Megyer magyar népe, Tardoskedd és Mocsonok, továbbá Vicsap-Apáti, Tornócz és Galgócz fordít nagyobb gondot a lótenyésztésre. A tôt vidéken Manyiga lovainak van jó híre; Vesztenicz szép lovakat ncvel; jó minôségûnek tartják a morvavólgyi lovât is. A juhtenyésztés általában hanyatlik; nyájak még az érsek-újvári prímási, bucsányi, korlátkói, bajmóczi, komjáthi uradalmakban lelhetók. Iparával Nyitramegye szintén kiváló helyet foglal el. Virágzik mindenek- clótt a czukorgyártás, mely három gyárban évenként 1.537 ezer métermázsa czukrot készít. Igen fejlett a malomipar. A nyitrai, alsó-kóróskényi, galgóczi, szeniczi, surányi, érsekújvári góz- és múmalmokon kivúl van 2.045 vízi, száraz- és szél-malom. A házi ipar ágai kózúl legelterjedtebb a kendcr- kikészítés és fonás házi sziikségletre. A hímzéshez, melynek magyar a jellegc, a nôk maguk rajzolják a mintát, s azt külónbózó színú fehér, vórós, kék, sárga selyemmel vagy pamuttal varrják ki. E hímzések leginkább a fehér ruha díszítésére szolgálnak, külónósen az úgy nevezett vállasnak (opleczko) mellét, hátát, újjait, úgy szintén az ôvet, sôt a szoknyát is , valamint a férfi ing elejét és újjait is dúsan kihímezik. A Galgócz- és Póstyén-vidéki nók megrendelésre függónyóket, takarókat, betéteket is hímeznek, a melyek igen kelendók. A vág-újhelyi, póstyéni, sellyei jarás Vág-menti kózségeiben, s a privigyei és szeniczi járás egyes kózségeiben is szorgalmasan ûzik a nók a hímzést, melynek eredeti ízléssel és pontossággal készúlt múvei az 1889-iki párisi kiállításon méltó dicséretet arattak. Ugyan csak Vág-Üjhely, Galgócz, Sellye és Nyitra járásainak némely kózségeiben csipkeveréssel is foglalkoznak a nók. Utóbl>i években „házi iparfejlesztó bizottság" alakúlt, mely kiállításokat is rendez külónbózó munkákból. A kereskedelmet nemcsak 1.018 kilométer hosszú kitúnó kó-, és 209 kilométernyi vasútvonal mozdítja eló, hanem 2 2 pénzintézet is. A gabona-