Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

6 Az útczán lefelé haladva, a kapuk és ablakok szemöldökívein latin feliratokat olvasunk. Valamennyi a legtisztább humanista szellem tanújele s annak a naiv lelkesedésű, nemes és nagyratörő kornak a boldog optimiz- musára vall. Egykor a legtöbb házon kőből faragott szentképek voltak ; ezek ma már többnyire eltűntek; csak imitt-amott pislog még esteli órákban egy-egy jámbor kéz gyújtotta mécses a Boldogságos Szűz képe előtt. De a humanisták tudós nyelvén írott s kőbe vésett velős mondások még ma is meglévő díszei számos magánháznak s ilyenféleképen szólnak az idegenhez : „Pateat amicis et miseris." „Sibi, amico et posteritati." „Tecum habita.u „Operosum est cunctis piacere." „Virtus labore nitescit." „Regem honora, Deum cole, libertatem tueare." A kanonok-úteza két más házán pedig ezek olvashatók : „Procul este profani." „Nil est in homine bona mente melius." De ne időzzünk tovább e mondásoknál, hanem inkább lépjünk be a kanonokok házainak az udvaraiba. Rendesen oszlopcsarnok veszi körűi a középkorias parányi udvart, a mi az olasz renaissance-kori paloták kicsinyben való utánzatának látszik. A jó nagy kapun át többnyire kertre láthatunk, mely szép nyári napokon üde színben díszlik. A fák levelein olyan élesen törik meg a világosság, a kis udvar oszlopai oly nemes alakzatúak és karcsúk, a boltívek alatt olyan pompás hűs árnyék van s mindenütt olyan andalító béke honol, hogy az ember képzeletben akár valamely éjszak-olaszországi városba álmodhatja magát. De hogy ezt a krakói nyári hangúlatot amúgy igazában élvezhesse valaki, e város szülötteként jól kell ismernie annak titkosabb zugait, vagy ha idegen, akkor valamely ismerős és műértő vezetővel kell a várost bejárnia. Különben legfölebb néhány pompás templom és különféle ódon épület s talán itt-ott egy-két érdekes részlet fog a szemébe tűnni, de azért mégis úgy fog a városból távozni, hogy annak igazi vonzó szépségei elkerülték a figyelmét. A legtöbb idegen látogató aligha fogja Krakó szép és műveltségtörténeti szempontból érdekes részleteit mind meglelni. Mert e tekintetben ugyancsak kevés történt az útas figyelmének a fölkeltésére. Az írás ugyan azt mondja, hogy a „kövek kiáltani fognak" ; itt azonban legfölebb a beavatott érti meg a szavukat, mert csak lengyelül beszélnek. Pedig a mi mondani valójuk van, talán elég érdekes lenne arra, hogy más nyelvekre is lefordítsák. Ekkor aztán napvilágra derülne az ódon város minden nevezetessége, teljes költői szépsége. Mi a vasúti pályaház felől lépünk be Krakóba, miután futólagos pillantást vetettünk a város körüli ültetvényekre. Hogy #a tulajdonképeni