Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

272 szó helyett egész Lengyelországban a putnia szó járatos, és alighanem a német „Butte" szó kölcsön vétele). A putrában levò tejbe némi oltót, vagyis vízben áztatott boíjúgyomor savát tesznek, a mitől a tej zsírja kiválik a savóból. Ezt a folyadékot ugyan csak akkor híjják tulajdonképen savónak, mikor már felfőtt. Heteken át savó, zabkása, savanyú leves és tej a bác és a juhászok tápláléka. A juhsajt egy részét a bác a juhok gazdáinak szolgál- tatja be és a nekik jutó részt a következőképen határozzák meg : Kevéssel a nyáj fölhajtása után főimennek a gazdák a szállásra; mindenik megfeji a juhait és egy pálczikával megméri a fejőedényekben a tej magasságát. Azután kiöntik a sajtárokból a tejet, és ugyanannyi vizet öntenek beléjök, mire megmérik e víz sulyját. A víz sulyja szolgál mértékegységűi a sajt méréséhez, és ez egységnek szintén „víz" a neve. A bác tehát annyi font sajtot szolgáltat be, a mennyi ilyen vízegységet tesz a megállapított mennyiség. Ha a nyár korán kezdődik, jó meleg és a legelő kövér, akkor a bác 10—11 víz- egységnyit, ha ellenben borús és a legelő silány, alig nyolczat szolgáltat be. A kialkudott mennyiségű sajton fölül maradó rész a bácé, a kivel a juhászok is osztoznak. Fáradságos és keserves élet ugyan e havasi pásztoroké, de ennek is megvannak a maga szépségei és örömei. Mesék, mondák és legendák. — A lengyel irodalomnak meglehetősen bő népmese- és mondagyűjteményei vannak, de azért még korán sincs a népköltés e termékeinek forrása kimerítve, minthogy a lengyel nép még mindig abban a tündérvilágban él, a melyben az örök igazságok megtestesült alakokban járnak-kelnek, az eszmék természet fölötti jelenségekben nyilvánúl- nak, és az álom szorosan összeszövődik a valósággal. A felhőket, melyek a szivárványon át fölszívják a tenger, a folyók és tavak vizét, valami óriások húzzák maguk után kötélen ; a mennydörgés ugyanilyen nevű ember rettenetes lövöldözése, a ki örökkön a titokzatos éji madárra (Latawiec) vadász, de soh'sem tudja lelőni. A nap olyan csodálatos teremtés, a ki Szentháromság vasárnapján keleten háromszor meghajtja magát az Úristen előtt. A holdban egy gonosz paraszt lakik, a ki karácson napján kitakarította az istállóját, de e közben a szeméthányó villájára szúrta föl magát, és azon fönnakadva bűnhődik a holdban. A csillagok az emberek sorsának hű kisérői; mikor valaki meghal, mindig egy-egy csillag hull le az égről. A mennybéli Atyát a nép végtelenül bölcs, szent és jóságos családapának képzeli, a ki valami csodálatosan ragyogó palotában lakik. E palota kapui néha éjjel megnyílnak, és emberi szemeknek elviselhetetlen fényesség árad ki belőlük. Mikor Sobieski